Pozitív gondolatok 82.

A harmónia szükségessége

       „Minden dologhoz, ami több ember hozzájárulásától függ, kell egy közös eszmei, egy közös kedélyi, vagy egy közös testi alaphang, amelyhez a többi szétágazó és más irányban futó vágyak és törekvések hozzásimulnak.

       Mert minden lélek előtt az a cél, hogy boldog és megelégedett lehessen; de mivel nem egyforma az a terheltség, amelyen ez a lehetőség megtörik, azért mindenki másképpen hiszi a célt elérhetőnek.

 Ez az alaphang a lélekben kiformálódott hit; az a bizonyosságra való szomjúság, amely rögzítést kíván; keres, kutat abban a lehetőségben, amely számára az élettel megnyílott. Ha ezt az életigénylést a legkisebb mértékben is megvalósítva látja, már a keretek kiépítésének gondolata foglalja el a lélek belső világát. Az igazság keresését a felébredt szellemi lény első nagy tájékozódó ösztönének  megnyilvánulásául tekinti az a szellemvilág, mely a maga hitét és szeretetét az örök jó és igaz eszméjének szolgálatába állította- s ezt mint örömének, hálájának, kicsorduló igaz szeretetének bizonyságát az isteni szeretet folyton égő áldozati oltárára kívánja helyezni, az ő mennyei Atyjának örömére. Ezért vállal munkát a külső sikátorokban, hogy az eltévedt juhokat az „egy akolba” visszavezesse.

Ez a szellemvilág aggódva lesi a szenvedések és próbák nyomán kisarjadó, Isten felé való vágyakozást; s mint a beteg gyermeke mellett virrasztó anya, úgy figyeli a gondviselő szeretet a tévelygő, de igazságra törekvő emberi lélek minden megmozdulását. Minden kicsiny, jelentéktelennek látszó alkalmat jónak tart arra, hogy az örök jó felé fordíthassa azoknak a lelkeknek a tekintetét, akik Istent keresve, egymással megbékélve kiengesztelődni kívánnak. S bárha lehet, és van is sok hibájuk, és gyengeségeikből kifolyólag sok tévelygésük, mégis megnyílik előttük a titkok világa, és bizonyságot nyernek afelől, hogy a hitük nem hiábavaló: mert az örökkévalóság beváltja azt részükre olyan értékekre, melyek nagyobb békességet, nagyobb szabadságot, az életnek nagyobb kiteljesedését biztosíthatják számukra.

        Az egymáshoz vonzódó embercsoportok, akik természet és hajlam szerint egészen különböznek egymástól, és mégis keresik egymás közelségét, hogy a lelkük vágya kielégülhessen abban az eredményben, melyet várnak: maga is nagy és szent ajándéka a mulandó élet gazdag változatainak.

        Ha ez az alaphang meg van zavarva a lelkek csoportjában, akkor könnyen hamis következmények jöhetnek létre: mert akkor nem a segíteni kész szellemvilág mozdul meg értük, hanem eltévednek a hangulatok világában, és a hozzájuk nagyon is hasonlók csoportjával vegyülnek el. Erre pedig nincs szükség; ez a kapcsolat hátrányos mindegyikre, és nem szolgálja azt a célt, amiért összeverődtek.”

Elszórt kalászok. A Névtelen Szellem 1933-39.évi kisebb tanításainak gyűjteménye Eszter médium útján. 1937/14. A harmónia szükségessége