POZITÍV GONDOLATOK 39.

  A KÖZÖS MUNKA BOLDOGSÁGA

       „Ha a szellemek a testben nem is találkozhattak egymással, de az érzéseik ugyanabban az irányban érvényesülnek, mégis összetartoznak. A közös munka, a közösen keresett igazság és szolgálat, a közös cél a szellem fejlődésének azonos útját nyitja meg számukra, amelyen egymásra találnak. Ez az egymásratalálás az, ami elválhatatlanokká teszi azokat, akik egymás lelkében mint tükörben szemlélik azokat az igazságokat, amelyek a saját lelkükben is élnek, amelyeket szeretnek, amelyeket szolgálnak.

        Szorosabb összetartozás ez, mint a vér szerint való kötelék, azok kapcsolata, akiket a földre adott kényszerhelyzetek kiegyenlítődési lehetőségei kötöznek össze. […]

Azért amikor ez a kötelék megszűnik, messzire szétlöki őket a sors, még ha test szerint közel voltak is egymáshoz, mert a lelkük nem csendült össze, nem talált egymásra, nem tudták a közös megnyugvás állapotát megtalálni, így lélek szerint akkor is messze voltak egymástól, amikor test szerint egymás mellett éltek.

       Tulajdonképpen a különböző elvek azok az elválasztó falak, amelyek az össze nem tartozó szellemeket egymástól elkülönítik; ezek azok az áthághatatlan hatalmasságok, amelyek mint közbülső gátak korlátozzák a találkozást. Nem a tér és idő tehát az, ami a lelkeket egymástól elválasztja, hanem a törekvéseik és céljaik különbözősége.

         Akik ellenben egymásban megtalálják az egybecsendülő lelki ritmust, azok okvetlenül szeretetet is éreznek egymás iránt. Ezt a szeretetet kiépíteni és mind mélyebbé tenni a fejlődés útján: ez az ember feladata, hogy ezáltal a kimélyített szeretet által a lelkek megszabadulhassanak attól a zárkózottságtól, attól az óvatosságtól, gyanakvástól, azoktól az elválasztó gátaktól, amelyek megnehezítik az együtt való haladást, az együtt való munkálkodást, lehetetlenné teszik a megértést, és elszigetelten, külön- külön tartják azokat a szellemi erőket, amelyeknek egybe kellene olvadniok, hogy az Isten gondolata és akarata megjelenhessék abban a közösségben, abban az egységben, amelyet az emberek és a szellemek a szeretetben való összeolvadás által létre tudnak hozni. […]

        Tehát a szeretetnek mind nagyobb és sűrűbb oázisait létrehozni és megteremteni itt ezen a földön: ez az Isten akarata; és aki ennek az akaratnak megértő és engedelmes eszköze akar lenni, annak ebben a szeretetben munkálkodnia is kell, mégpedig nem önmagáért, az önmaga emberi eredményeiért, hanem azért az ügyért, amely tulajdonképpen ennek az egész munkának, ennek a szolgálatnak a célja; ez a cél pedig: több lelket a világosságra vezetni s minél több lélekben felébreszteni az érdeklődést, hogy az igazságra felfigyeljen, és megindítani azt a  folyamatot, hogy a lelkében a szeretet, ez a mennyei mag fejlődésnek indulhasson. […]

        Azért ti nem is tudjátok, hogy mi az az összetartó szeretet, amely itt a földön az emberlelkeket egymáshoz köti, milyen új világot nyit az meg még az örökkévalóságban is, milyen hatalmas értéket képvisel az egymásra nézve! Ez a szeretet, ez az összetartó érzés dacol a mulandósággal, a halállal, a fájdalmakkal és gyötrelmekkel, dacol még a beteljesedett reményekkel is, mert mindezeket túléli, és mindezek fölé emelkedik.”

Karma és kegyelem. A „Névtelen Szellem” tanításai Eszter médium útján. A közös munka boldogsága

A Pozitív gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. Attól ilyen jó.