AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 21.

XXI. János Evangéliuma 8. rész 32-59 vers

32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
  33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
  34. Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
  35. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
  36. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
  37. Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
  38. Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
  39. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
  40. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
  41. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
  42. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
  43. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
  44. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
  45. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
  46. Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
  47. A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
  48. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
  49. Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
  50. Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
  51. Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
  52. Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
  53. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
  54. Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
  55. És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
  56. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
  57. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
  58. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
  59. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XX. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 8. rész 32-59 vershez

„Az igazság szabaddá tesz”, így szól a 32. vers. Halljátok meg, óh emberek, ezt a magasztos szót!

Milyen öröm, milyen elragadtatás fekszik e szavakban: „az igazság szabaddá tesz”, megszabadít minden bűntől, minden szenvedéstől, minden viszálytól, minden kételytől! Ha megismeritek az igazságot, akkor szabadok lesztek; törekedjetek tehát azt megismerni, munkálkodjatok szakadatlanul, hogy azt megragadhassátok és elnyerjétek; avagy sínylődni akartok folytonosan az igaztalanságnak, a szenvedéseknek és bűnöknek igájában? Ragadjátok meg az igazságot a szelleminek és isteninek kikutatása által, mert ebben fekszik az, s akkor szabadokká lesztek!

35. vers. A szolga, vagyis az ember, a test nem él örökké, minden hús és minden bűn múlandó és elenyésző. Amíg tökéletesek nem vagytok, addig maradásotok a szellem birodalmában lehetetlen: csak a tökéletesség él örökké a szellem birodalmában. Krisztus szabadokká tesz benneteket, amidőn követitek az Ő újraélesztő tanát.

Az emberek követik más emberek példáját, Krisztus pedig követi Isten példáját. Fölötte nincs más magasabb, csak az Atya, s Azt követi Ő. Azért cselekszi Krisztus azt, amit az Ő Atyja cselekszik, mert Ő egy vele.

A 42. versben mondja Krisztus ismételten, hogy Ő nem önmagától jön, hanem az Istentől, minthogy Ő Isten elsődje. Mint teremtett lény állítja, hogy Ő mit sem cselekszik, nem is cselekedhetnék önmagából, hanem mindent Istenből cselekszik.

Bámuljátok itt, ti önző és hiú emberek, Krisztus nagy alázatosságát és szerénységét, melyek következményei az Ő mély bölcsességének és az igazság megismerésének. Csak Isten igazi megismerése tehet oly alázatossá és tökéletessé. Igenis, a Mester tudta, hogy minden Istenből jő, hogy a világegyetem összes teremtményei művei az igének, mely kezdetben volt. Ő, aki a Földön a legmagasabb, magát Isten szolgájaként, az Atyát híven követő fiúként mutatja be. Ő lelkiismeretesen követte Teremtője akaratát, és ti földi férgek azt kerülni akarjátok?! Minden Istenből indult ki, tehát Krisztus is; de Isten különfélét teremtett, s ebben a különféleségben Krisztus a legtökéletesebb. Saját érdeméből, Isten iránti hűséges szeretetből lett Ő az emberiség megváltója.

A 43-44. versekben szól Krisztus a hitetlenekhez és gőgösökhöz „bukás”-ról és ,,ellentét”-ről. Úgy jelöli meg őket, hogy ők utódai az első nap bukott elsődeinek, utódai e démonoknak vagy ördögöknek, akik az első szakadást követték el és megbontották az összhangot, akiknek műve békétlenség, hazugság és enyészet.

Ezen démonokat követik mindazok, akik tagadják Istent, a Teremtőt és a Jézus Krisztus megváltási művét.

Gondolkozásuk ferdesége által elvesztettek a törvényre vonatkozólag minden igaz értelmiséget, mert hazugokká, az igaztalanság atyáivá lettek. Az igazságban képtelenek megállni, mert az igazság előtt minden igaztalanság semmivé oszlik.

Az ellentét tehetetlen volt Istennel szemben; a törvényes elsődök közbenjárása vagy könyörgése nélkül, Isten kegyelme nélkül lassú felbomlásnak indultak volna.

A 45-47. versekben Krisztus élesen mondja meg az igazságot a konok embereknek; ők azonban mindig kevésbé akarják Őt megérteni s utoljára még ördögnek is nevezik.

Az 54. vers mondja: Aki önmagát szereti és becsüli, aki tehát tiszteletet igényel és gáncsot el nem bír, az nem jól cselekszik, az vétkezik Isten előtt, Isten maga azonban becsüli és szereti azt, aki nem önmagát szereti és alacsonyan gondolkozik önmagáról, aki örömest elviseli az ellentét gáncsát és megvetését. Igenis, Isten azt szereti, aki Előtte mintegy olvadozik csupa szeretettől, hűségtől és alázattól, miként Krisztus.

Igen, csak ilyennek ad Isten tisztelettel járó hivatalokat, szeretettel és önfeláldozással járó missziókat. Az emberek azonban nem ismerik Istent, ők egyenesen Isten parancsolatai és törvényei ellen cselekszenek.

Nézzétek csak, hogyan követi Krisztus az Atyát, minden szavával és művével! Nálánál nagyobbat senki sem művelt a Földön, és ki volt annyira alázatos és önzetlen, mint Ő? Ki viselte el oly isteni türelemmel az emberek összes rágalmait és gúnyolódásait? Előtte az emberek szava nem ért semmit, minthogy Ő mindig csak Isten tiszteletét kereste és az Ő Atyjának szeretetét.

Óh emberek! Mikor, ugyan mikor lesztek ti azon a ponton, hogy mintegy felolvadtok az Isten iránti szeretettől és tisztelettől? Mikor fogjátok elkezdeni lebecsülni önmagatokat? Mikor? E fejezet végére mondja Krisztus, hogy Ő volt már Ábrahám előtt, minthogy Ő az első teremtésű szellemek közül való minden bűnbeesés előtt.

Ábrahám pedig mint másodteremtésű szellem az elsődök bukása után jött. Ábrahám szelleme örvendezett, midőn látta Krisztust a Földre jönni az ő népének megváltása és megvilágítása céljából.

Ismét meg akarja a mérges nép kövezni Krisztust; Ő azonban nem fél, nem ingadozik. Egyenesen és nyugodtan halad el a tömeg között, mely eltelve titokteljes félelemmel és hatalmas tisztelettel, melyet még az ellentét sem volt képes feltartóztatni, eloszlott.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.