XXXI.
János evangéliuma 15. rész; 12-27. vers
12. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképpen én szerettelek titeket.
13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
14. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
18. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megíratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 15. rész; 12.- 27. versekhez
XXXI.
Az a Krisztus parancsolata, mondja a 12. vers, „hogy úgy szeressék egymást az emberek, miként Ő szerette őket”. Keresztények!
Megtartottátok-e ezt a szeretetparancsolatot? Nem estetek-e csakhamar civakodásba?
Akartátok-e az embereket szeretet által megtéríteni és meggyőzni, avagy nem nyúltatok inkább a kardhoz, hogy azzal pusztítsatok? Keresztények! Nem öltétek, kínoztátok és gyötörtétek-e egymást kölcsönösen? Vajon ez volt-e a Krisztus szeretetparancsolatának teljesítése?! Holott pedig a szeretet mindent képes legyőzni pusztán a maga szellemi erejével! Próbálkoztatok-e valaha ezzel az erővel, alkalmaztátok-e azt?
Ti keresztényei a jelenkornak! Követitek-e Jézusnak egyesülési parancsolatát? Egyesültek, békések vagytok-e és szeretitek egymást?
Lehet-e benneteket Krisztus követőinek nevezni, avagy nem lett-e ez a szó gúnyszóvá azáltal, hogy azok a számos keresztény felekezetek egymással szemben szeretetlenek és türelmetlenek?!
Ti keresztények vajon egy templomba, az Úrnak egy asztalához járultok-e? Vajon egy meggyőződés útján üdvözültök-e?
Vajon egy menny vár-e benneteket? Egy utatok van-e Istenhez, egy imája az Úrnak, egy Istenszolgálat?
Nem, nem! Sokféle úrvacsorátok és egyházatok van! Különfélék a ti felfogásaitok, Istenhez és a mennyországhoz vezető útjaitok! Imáitokat és Istenszolgálataitokat elkülönítettétek!
Szembeálltatok egymással karddal, gyilokkal, s íme most türelmetlenkedők és elítélők vagytok egymás ellen!
Ugyan hol van az az egységes, nagy, szeretetteljes testvérközösség, melyet Krisztus alapított? Sehol! Csak némely egyesek szíveiben! De még senki sem próbálta meg egyesíteni Krisztus közösségét, vagy ha valaki megkísérelte, akkor azt kinevették, elátkozták, és szólni nem engedték! S azt hiszitek, hogy Krisztus el fogja ismerni ezt a ti szereteteteket? Nem! El fog fordulni attól az elkülönített kereszténységtől, mely nem lehet az Ő leánya. Nem fogja őket barátainak sem nevezni, hanem ellenségeinek, akik nem követték az Ő, szeretetre és egyesülésre vonatkozó parancsolatát.
A 17. versben Krisztus ismét a szeretetet parancsolja meg nektek.
És folytatva mondja: „A világ szereti mindazt, ami belőle származik; ellenben gyűlöl mindent, ami magasabb rendű, s ami szellemi, mert az elárulja az ő fogyatkozásait.”
Ugyanezen okból üldözi a világ manapság is az összes szellemnyilatkozatokat és médiumitásokat, mert ezek az igazságot mondják meg neki. Mindazt üldözi a világ, ami tiszta és jó, mert ez annyira különbözik tőle, s oly élesen domborítja ki az ő fogyatkozásait.
Miképpen a világi emberek üldözték Krisztust, az apostolokat és az első keresztényeket, éppúgy üldözik ma is azokat, akik az igazságot képviselik, ezt védik és tanítják.
22-25. vers. Halljátok ti keresztények! Ez az a nyomatékos szó, mely a ti ítéleteteket képezi. Ha nem adta volna Krisztus mindezen tanokat, ha mit sem tudnátok azokból, ha ezenkívül nem neveznétek még magatokat különösen Krisztus „követőinek”, akkor ezen tettek nem számíttatnának be nektek annyira bűnképpen, mert akkor tudatlanságból hibáztatok volna; így azonban vétkeztek és bűnöztök tudatosan.
A 26. versben ígéri nektek Krisztus az Igazság szellemét, aki Istenből jő, az legyen a ti vigasztalótok és tegyen bizonyságot Krisztusról; s ez a szelleme a kinyilatkoztatásnak és kioktatásnak Isten ereje által ezt meg is cselekedte, és most is cselekszi.
Ezen erőhöz, az igazságnak ezen szelleméhez bárki fordulhat és bírhatja azt magában, csak tudnia kell szeretni és imádkozni, csak tisztának kell lennie az igazság szellemében és értelmében.
Ez az igazságszellem, akiről Jézus szól, magas, tiszta szellemek légiója, kik mint Isten küldöttjei, nemcsak az emberiséghez, hanem a mindenség összes világaihoz eljönnek tanítás és megvilágítás végett. Lássátok, ilyképpen volt Krisztus minden szava mély jelentőségű, az isteni bölcsesség foglalata!
Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.
A felolvasás Bibliai részét Tóth Gézától (Patmos), a Szellemi magyarázatot pedig Noémitől halljuk. Köszönet érte.




























































