AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 12.

János evangéliuma 3. rész; 25-31. vers

XII.

25. Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.
  26. És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
  27. Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.
  28. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.
  29. A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
  30. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
  31. A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XII. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 3. rész; 25-31. versekhez

A 22. versben mondatik: „Jézus ott mulat vala vélek és keresztel vala”, (újabb fordítás szerint: ,,ott időzött velők és keresztelt”, németül: Jesus hatte daselbst sein Wesen und taufte.) Ez a kifejezés, úgy látszik, szószerinti fordítás, és csak homályos megjelölése annak, ami az eredetiben foglaltatik. Az első kereszténység idején tudta minden megkeresztelt, milyen volt az a „múlatás”, vagy időzés, utóbb elhomályosult annak emlékezete, annak tudata, néhány eset kivételével.

Amidőn azt mondom: „Jézus mulatott velük”, (vagy időzött), akkor ez azt jelenti, hogy Jézus tanította őket; ő kapott isteni nyilatkozatokat és engedte tanítványait azokba betekinteni. Kinyilatkoztatta nekik az Ő mennyei adományait; megmagyarázott nekik szellemi dolgokat, és megmutatta nekik a módokat és utakat, melyek elvezetnek az arkangyalokhoz és angyalokhoz, vagyis a magasabb szellemekhez; adott nekik a maga tanítási és gyógyítási erejéből. A kézfeltevés által közölte velük a legtisztább vonzerőt, a legtisztább szellemi fluidumot. Gyakran megtelt az egész helyiség, melyben imádkozva álltunk, világossággal és fénnyel és valami bíborparázzsal és nekünk imádkozva részt kellett vennünk a mennyei zene dallamaiban. Jézus keresztelt: A maga erejével telített vizet, mint az elismerés jelét tanítványainak fejére öntötte, s ezzel megadta nekik az erőt, másokat keresztelni és a nyert adományokat velük megosztani. Ha a következő fejezetben (4, 2.) az mondatik, hogy Jézus nem maga keresztelt, úgy ez ismét a fordításnak egy homályos kifejezése, mely- sajnos – sok félreértésre adott okot. Kezdetben Krisztus maga keresztelte tanítványait. Mikor azután őket maga köré gyűjtötte, s ezek az Ő követőinek vallották magukat, akkor megáldotta a keresztvizet s átengedte a cselekvést a tanítványoknak. Daczára annak, hogy Jézus és mi valamennyien meg voltunk keresztelve, nem váltunk el a templomtól, sem a Mózes imáitól és parancsolataitól; mert Krisztus megmondotta: Nem akarja Ő a törvényt megrontani, hanem betölteni. A keresztség a Messiás elismerése volt, szellemi részesedés az ö szellemi megváltó erejében és tanában; nem volt annak feladata lerontani a Mózes törvényeit, és mi meg is tartottuk azokat szentül. A mostani szellemi kinyilatkoztatás sok izraelitát fog Krisztus elismeréséhez és vallásához vezetni; meg fogják látni Benne a megígért Messiást és bizonyságot tesznek majd Róla vallomásuk erejével. Sőt, azokban a szellemi gyülekezetekben, amelyekben tiszta és jó médiumok közlekednek tiszta, a földet vezető szellemekkel, magától Krisztustól fogják kapni a szellemi keresztségét, a médiumok által pedig a vízkeresztséget. Az ilyen gyülekezetekre valósággal reá lesz öntve az Isten szelleme és Krisztus láthatólag megdicsőülve közöttük lesz. Igenis, a kinyilatkoztatások, az első idő jelei meg fognak ismétlődni az ilyen újrakeresztelteken, mert Izraelt és a süllyedt kereszténységet ismét meg kell váltani, újból fel kell ébreszteni. A szakadásoknak ki kell engesztelődniük az új szellemi kinyilatkoztatások elismerésében, melyek nem egyebek, mint ismétlései a Krisztus-korabeli kinyilatkoztatásoknak. Sokan a Krisztus követői és tanítványai közül jelenleg újból testet öltöttek, mint a kinyilatkoztatásnak és tannak erős szellemi közvetítői, vagy médiumai.

A 27. vers így szól: „Az ember nem vehet semmit magának, hanem ha mennyből adatik néki”. Ez szól különösen az összes médiumoknak és szellemi adományokkal bíróknak, hogy soha gőgösek és öntetszelgők ne legyenek. Senki sem férkőzhetik a mennyeihez, az összes szellemi erők és adományok megadatnak és a meleg ima révén éretnek el. János a 28-29. versekben tanúsítja Krisztusnak, mint Messiásnak magasztosságát. A 30. versben mondja: „Krisztusnak nevekedni kell, és nekem alászállanom kell”. Érti ez alatt saját közeli halálát, melyet, mint magas, feladatának tudatával bíró szellem előre megérzett. Kifejezi ezzel azt is, hogy Krisztus és az Ő tana növekedni fognak, és hogy ő maga ennek csak egy pillanatnyi eszköze.

A 31. versben mondja János: „Krisztus mindenek fölött vagyon”. Ez világos és határozott megerősítése az igazságnak. Következnek ezután további megerősítései az Istenfia nagyságának. Az ellentétes nem hozhat létre törvényeset, de a mennyei ismét mennyeit teremt. Ez a teremtés törvényén alapul, mely csakis hasonlóságokban teremt. A 35-36. versek világosan és tétovázás nélkül bizonyítják az előbb említett hitvallást. Halljátok, oh emberek!

„Az Atya szereti a Fiút, és Neki mindent a kezébe adott”. Oh, micsoda nagy, fontos szó ez! Mondhatja ezt ember, még ha csodákat művelne is? Lehetséges volna-e valaha, emberről azt állítani, hogy neki Isten mindent a kezébe adott? Nem, csak János mondta ezt Jézusról, mert tudta, hogy Jézus, mint a föld megváltó Messiása Egy az Istennel. Azért az, aki hisz Őbenne, el fogja nyerni az örök életet és a nagy bölcsességet; de aki a Krisztus-eszmében nem hisz s azt fel nem fogja, az nem fogja meglátni ezt az örökkévaló összhangzatos szelleméletet.

„Isten haragja” kissé durva, de a zsidóknál szokásos kifejezése a visszatetszésnek”. Az ellentét nem tetszhetik Istennek, de Isten nem lehet haragvó, minthogy ö változatlan a maga szeretetében.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.