"Az Evangéliumi Spiritizmus, a Szentlélek kijelentése. Letisztult keresztény hit és erkölcsbölcselet, valamint lélektan: a bűn felismerésének és a bűntől való szabadulásnak mélylélektana. Nagy, értékes, és tiszta világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen bűnben élő világnak, észérvekkel is alátámasztva a megtérés szükségességét."
Tordai Vilmos
Tordai Vilmos

Tordai Vilmos

Tordai Vilmos (1880-)

Tordai (Trajtner) Vilmos

Tordai (szügyi Trajtler) Vilmos, állami tisztviselő és író, szül. Budapesten 1880 júl. 27. Az igazságügyi minisztériumban 1919. számvevőségi főtanácsos.

Az Égi Világosságban, újságíróként dolgozott. Az Okkult elemek a magyarság életében c. könyve ma is érdekes, olvasható. (1922)

Jogi egyetemet végzett, írónak készült, ellenállhatatlanul vonzotta minden, amit természetfelettinek szokás nevezni. Ha valahol, akkor itt van értelme annak, hogy különbséget tegyünk az anyag durvább és finomabb világai között. A 20. század elején annyira divatos spiritizmus, magnetizmus, radiesztézia, clairvoyance és hasonlók a finom anyagi jelenségek közé tartoznak; a vizsgálatuk természetesen mindenféle besorolástól függetlenül érdekes marad.

Tordai Trajtler Vilmos és neje 1920-29

A spiritizmus divatja az 1. világháború alatt és közvetlenül utána tetőzött; jelenleg nincs a köztudatban. A piacot egyértelműen az ezoterikus gyógyítás uralja, vígan burjánzó vadhajtásaival. Tordai korában az embereket a túlviláginak gondolt jelenségek kötötték le. Szellemek jelentkeztek, tanítottak, materializálódtak, fényképeztették magukat, és egyáltalán úgy viselkedtek, mint egy mai celeb; Tordai azért ma is jól érezné magát a sok delejező, virágillattal és felhígított semmivel gyógyító, szerelmi rontást levevő, parafenomén, vajákos, egészségfanatikus, zsírégető és lúgosító specialista között. Bár lehet, hogy sajnálná az ő kedves szellemeit, mert a túlvilági orientáció valamivel mégis előkelőbb, mint a derékbőség megszállott méregetése.

Tordai a magyar királyi igazságügyminisztériumban kezdte el a pályafutását, mint számtiszt; főtanácsosságig vagy még tovább is vitte. Fáradhatatlan munkabírású ember volt, aki a maga szokatlan érdeklődési körét játszva integrálta a hivatali kötelességeivel. Munkásságának legfontosabb útjelzői a következők:

Tordai Vilmos 1941
  • 1900 január: folyóiratot indított Siráki Ferenccel közösen, Rejtelmes Jelenségek Ismerettára címen.
  • 1900: A szellembúvárlat történelme
  • 1902: Versek és mesék
  • 1907: Megalakult a Teozófiai Társaság magyar szekciója, Tordai az alapító tagok között volt.
  • 1910: A bírói letétre vonatkozó rendeletes gyűjteménye, társszerzőként
  • 1910: A Magyar Metapszichikai Társaság alapítása, a következő célokkal: Elméleti tanulmányok és kísérletek végzése; Tapasztalatok, adatok gyűjtése; Összejövetelek, előadások szervezése; Szaklapok és könyvek kiadása; Szakkönyvtár létrehozása. A sok tervből az összejövetelek és előadások szervezésén kívül egy kiadványsorozat (Lelki tünemények) valósult meg. Ebben a következő írásai jelentek meg:
  • 1912: Sugalomhatások,
  • 1913: Lehet-e a jövőbe látni? – Az ód-sugárzás és a szenzitívek (Báró Reichenbach idevonatkozó könyvének ismertetése) – Gyógyítás életdelejességgel – Forrás- és érckutatás emberi szenzitivitással – A telepátiáról – Jóslatok a világháborúról.
1915: Van-e túlvilág? Előadás 150 diapozitívval.
  • 1915: Van-e túlvilág? Előadás 150 diapozitívval.
  • 1916-17: A Teozófia folyóirat szerkesztése Reisch Alfréddal, III. Gül Baba u. 21 alatti lakásán. Feltűnést keltett az a nézete, miszerint H.P. Blavatsky a Kőrösi Csoma Sándor könyveiből hallott először Tibetről, és K.H. mester alakja mögött is a nagy székely tudós rejtőzik.
  • 1921: Poltergeist jelenségek helyszíni vizsgálata. Egyik alanya a 14 éves kecskeméti Farkas János, genuin epilepsziás vagy csak epileptoid alkat, akinek a közelében megmagyarázhatatlan módon tüzek gyulladtak ki, tárgyak mozogtak vagy repültek.
    1921 őszén folytak a kísérletek a később csalóként leleplezett László László médiummal, akinek egy alkalommal a német báró Schrenck-Notzingot is sikerült megtévesztenie. Ezekről a kísérletekről részletes dokumentáció készült, és talán ez az egyetlen lehetőségünk, hogy megismerjük Tordait, mint embert. Elszánt idealistának látjuk, aki nem ismer akadályokat, meggyőződéséért minden anyagi áldozatra képes. Jó szándékú, nemes gondolkodású, objektivitásra törekvő, de nem mindig állt két lábbal a földön. Hogy csak egyetlen példát mondjak: csaló médiuma nem egyszer az ő zsebében helyezte el az okkult jelenségekhez szükséges segédeszközöket vagy “apportokat.”
  • 1922 nyár: Poltergeist jelenségek helyszíni vizsgálata. Alanya egy 15 éves szomnambul lány, aki egy karcagi pékmester házában produkált rendkívüli jelenségeket. Környezetében a szellemek edényeket, üveget dobáltak ki a házból az udvarra.
  • 1922 ősz: Okkult elemek a magyarság életében. Ennek a könyvnek különösen az első része érdekes, amelyben az árpád-házi és -kori szentekkel és csodatételeikkel foglalkozik. Színes, bár nem mindig megbízható forrásokra épített írása ma is izgalmas olvasmány. Kedves a “gonosz német” Konrád, akinek láncai maguktól leesnek Szent Imre sírján; Szent Zoárd, egy Lengyelországból érkezett hittérítő, aki naponta csak egy “pálmadiót” evett (jó lenne tudni, hol termett a pálma), az éhezéstől elgyengült szentet “egy fényes ábrázatú ifjú” szekéren vitte vissza a faodúba, amely a rendes lakása volt. Megtudjuk továbbá, hány szentünket emelte magasba, vagy repített imádkozás közben az extázis: Szent László, Szent Margit, veszprémi Boldog Ilona, Margit rendfőnöknője, Boldog Ágnes, Boldog Csáky Mór. – A mű Az okkultizmus könyvei sorozatban jelent meg, amelyet szintén Tordai szerkesztett.
    Közben könyveket is fordított, például Carl du Preltől Az ember rejtélye, Louis Jacolliot-tól Indiai fakírok között.
  • 1932 januárból való az utolsó adat, Tordai kiadványa a Trajtler család történetéről.

iroklub.napvilag.net

Tordai Vilmos – Okkult elemek a magyarság életében

“Olykor talán szellemes, de – bocsánat az őszinte szóért – sokszor felületes gondolkozású intellektuelek szeretik mostanában az okkultizmust úgy feltüntetni, mint átfutó divatot, amely pszichológiai törvényszerűséggel követi a háborús időket, miként ez az ötvenes években is történt. Igazság szerint azonban, ha megengedjük is, hogy nagy szenvedések, nagy testi és lelki nyomorúságok s tömeges halálozások idején erősebben lobban fel az emberek lelkében a túlvilági problémák iránt való érdeklődés, az okkultizmust, illetve az okkult jelenségekkel való foglalkozást nem lehet pusztán átfutó divatnak tekinteni, mert épp oly ősi és folytonos az, mint akár a vallás. Régi tapasztalat, hogy a templomok is akkor telnek meg legjobban, amikor az emberek szenvednek. A legtöbb embernek sajnos csak akkor jut eszébe az Isten vagy a halál, amikor bajban van, máskor szívesebben hajszolja a földi élvezeteket. Ámde a vallásos érzéseknek a váltakozó elhalványodása és fellobbanása alapján senki nem mondhatja, hogy a vallásos érzés általánosságban nem örök és kiirthatatlan az emberi lélekből. Csak az érdeklődés foka lehet “divat”, maga a vallás nem.

     Így vagyunk az okkultizmussal is. Mindig volt, van és lesz, bár kulturkorszakok szerint változó elnevezések alatt szerepeltek egyes jelenségei. Nincs nép, amelynek történelmében, folklorisztikájában, hagyományaiban, vallásában, irodalmában és társadalmi megnyilvánulásaiban kezdettől fogva bőségesen ne találnánk oly gondolatokat, megfigyeléseket, sőt gyakorlati élményeket, amelyek a természetnek és az emberi léleknek bizonyos ismeretlen, misztikus hátteréről lebbentik fel egy-egy pillanatra a fátyolt, és amelyekből az elvont vallásos okoskodásokkal mintegy párhuzamosan konkrétebb fogalmak és meglátások alakultak ki a halhatatlanságról és a túlvilági életről.

     Legyen ez a könyv tanúbizonysága annak, hogy megvan ez a természetes okkultizmus a magyarság életében is éppen úgy, mint a Föld minden más népénél, és hogy az okkult dolgok iránt való érdeklődés nálunk sem pusztán külföldről importált áru, hanem eredeti gyökéren termett, kipusztíthatatlan élőfa.

Ennek a fának ágait, leveleit, lombját mutatom be a következőkben.

     Bizonyára lesznek olyan kritikusaim, akik elkábítva a fölényes materialisztikus felfogásnak nem mindig tudományos jelszavaitól, a nemzet életében jelentkező természetes okkultizmusnak minden gondolatában merő babonaságot, minden megfigyelésében érzéki csalódást és minden tapasztalati leírásában tudatos megcsalattatást látnak. De ezeknek nincs igazuk.

     Lehet, hogy a könyvemben felsorolt tekintélyes számadat közül egyikmásik talán nem bír történelmi alappal, nem volt reális megfigyelés, hanem csak tévedés, hazugság vagy fantázia szüleménye. Minden egyes adat keletkezését a legelső forrásokig felkutatni nem lehet e könyv feladata. Ámde ez adatok legnagyobb része oly megnyilvánulásokról szól, amelyek kimutathatólag minden időkben, minden népnél milliószor és következetesen törvényszerű hasonlóságokkal történtek, az adatok összességét tehát általánosságban a “babonaság” megvető kifejezésével illetni csak azért, mert misztikusak és ellenkezni látszanak az érzéki tapasztalataink útján eddig megismert természeti törvényekkel, nem lehet és a tudományosan gondolkozó embernek nem is szabad. Hiszen tudnunk kell, hogy a természetnek még sok ismeretlen törvénye van. Tudnunk kell, hogy még a “babonának” is van reális magva, amint erre már Ipolyi és Kandra is rámutattak, és tudnunk kell, hogy az abnormis pszichofiziológiai tünemények, a hipnotikus és szuggesztív jelenségek, a kiváló külföldi tudósok által kellő tudományossággal megfigyelt ihletve látás és mediális képességek máris igazolják sok régi misztérium és “babona” lényegének valóságát anélkül, hogy azért megszűntek volna továbbra is rejtélyek maradni. Oly rejtélyek, melyek végleges megmagyarázására talán ezután sem lesznek elegendők a csupán fizikai érzékszerveink útján megismert törvények, s melyek megoldása, úgy lehet egykor igazolni fogja azt a feltevést, hogy csakugyan körülvesz bennünket még egy másik, érzékentúli, láthatatlan világ, épp oly élettel és törvényekkel teljesen, mint ez a mi fizikai világunk.

     Egyébként munkámnak fő célja nem az, hogy az okkult dolgok ősiségére, általánosságára, a régi hagyományoknak a modern megfigyelések és tudományos kutatások eredményeivel azok valóságáról szóljak, hanem az, hogy feltárjam, az okkult jelenségek ismerői előtt: mennyi érdekes okkult motívum található a magyarság életében, amelyeket érdemes további beható, tudományos tanulmány tárgyává tenni.

Tordai Vilmos: Okkult elemek a magyarság életében. Az okkultizmus könyvei. Kultúra Könyvkiadó és
Nyomda R.T., Budapest, 1923



Lakik: Gülbaba-utca 21. száma alatt Torday Vilmos igazságügyi főtanácsos, aki főképp a metapszihikai társaság létesítése körül fáradozott önzetlenül

Hogy pedig már ez a Treutler vagy Trajtler János nemes ember volt,annak bizonyítéka lehet az is,hogy nemes leányt vett el feleségül:Podmaniczky Dórát ,ki valószínűleg annak a (Podmanini és
aszódi,báró.)(St.Gy). Podmaniczky Gábornak volt a húga vagy leánya,ki az 1654.i országgyűlésen,mint Korpona sz.k.város követe szerepelt,s akitől származnak a mai Podmaniczky-ak is. De nemcsak nemes ember lehetett (Teutler János),hanem jó protestáns s ezen a réven jó magyar ember is. Ez meg abból látszik,hogy fiainak, Izraelnek és Tímótnak bibliai neveket adott.
János u.i. Abban az időben élt,amikor az ellenreformáció nyomán a magyar protestánsok is az eddiginél nagyobb eréllyel karolták fel vallásukat,annyira,hogy az akkori magyar urak még gyermekeiknek is előszeretettel adtak bibliai neveket,és – mint Pethő Sándor jeles publicistánk írja,a magyar reformátusok magyar izraelnek nevezték magukat fohászaikban,mint ahogy Sátraidhoz,Izrael! Volt Cromwell korában a presbiteriánusok jelszava is.

Egyébként a Teutler szó az ős északnémet és gót drudas,druht az az traut szavakkal áll összefüggésben,s így a név jelentősége a.m. Bizalmazott,kedvelt. Nyilvánvaló,hogy a Trajtler név is csak etimológikusan magyarosított alakja a Treutlernek.

A Hont-megyei Korponából János fia Izrael ,már a Nógrád megyei Szűgyre került át, /Balassagyarmat mellett/ minden valószínűség szerint azért,mert feleségének, divékújfalusi és
sámbokréti Sámbokréthy Ilonának ott volt örökölt birtoka, De a szügyi előnevet,Szűgyön nádori adománnyal és valószínűleg a magyar nemességet is csak Izrael unokája János kapta meg 1727-ben. Miután nádori adományt is csak nemes ember kaphatott,ez is arra mutat,hogy már ezen János elötti Trajtlerek is nemesek voltak, /így pl.az 1651-ben Eperjesen lakott György és ismeretlen leszármazói is / csak éppen a szügyi előnevet használják az 1721-es János leszármazói jogosan.

Amint a táblázatból láthatjuk,a XVII.és a XVIII. Század Trajtlerei a két János,a két Gábor,István,
Lajos-Ádám, akik tekintélyes földesurak és jó gazdák voltak: Nógrádban: Szügyön kívül még Fülekpilisen,Ilinyben,Kismulyadon,Kutason. Gömörben: Báston,Gömörpanyiton,Zabaron.
Hontban: Szelestyén. Hevesben: Váraszón voltak Trajtler birtokok.
Kivették részüket ( a Trajtlerek,(St.Gy.) a magyar közéletben is,amennyiben szolgabírói,főszolgabi-rói,táblabírói állásokat töltöttek be és a legrégibb magyar nemesi családokkal házasodtak össze.
Ilyenformán Trajtlerek anyáivá lettek a Podmaniczky,Sámbokréthy,Töreky /vagy Török?/
Libertiny,Farádi,Veres,Plachy,Vitális,Pacolay,Zerdahelyi családok leányai,viszont Trajtler leányok is Ősanyáivá lettek a Prónay,f.Veres,Dessewffy,Hámos,Fáy,Máriássy stb. Családok ivadékainak, Minthogy pedig az emberi átöröklési törvények szerint a kiváló asszonyok átörökítik fiaikra apáik jó tulajdonságait,kétségtelen,hogy az idegen nemes nők révén sok nemes tulajdonság került a Trajtler ivadékokba és viszont a Trajtler lányok révén is sok más nemsi családba. Így Pl. Erdély Sándor volt igazságügyminiszterünknek is Trajtler leány volt az édesanyja. /Magdolna/

(Erdély Sándor született: Kőröskisjenő Bihar vm.1839.augusztus 1. Meghalt:1922.május 15.
Ügyvéd,győri ítélőtáblai elnök. 1892.08.08-tól 1895.01.15-ig igazságügyi minisztériumi államtitkár
1895.01.15-től 1899.02.26-ig igazságügy-miniszter. Bölöny József:Magyarország Kormányai 1848-1975. Akadémiai Kiadó Budapest 1978.(St.Gy.)

A Zerdahelyí család révén anyai ágon,a Gosztonyi,Bossányi,Zeleméry,Bátori és Medgyesi csalá-dok útján, Trajtler Lajos-Ádám utódaiban még néhány csepp Árpád vér is került,amennyiben
Medgyesi Móric felesége Moys Erzsébet,IV. Béla királyunk unokájának Erzsébetenk leánya
volt.

A XVII.és XVIII. Század Trajtlerjei tehát gazdagok voltak,egészségesek és szépek. Férfiak könnyen kaptak feleségül előkelő nemes leányokat s leányai is kapósak lettek a nemes urak előtt.
Társadalmi életük is ehhez képest elég nagy arányú lehetett. Mesék vannak arról,hogy mily fényűző
módon kezdtek élni a család egyes gazdag tagjai. Az egyik pl: egyszer színarannyal patkoltatta meg a lovát. Persze ilyesmit csak az Eszterházyak engedhettek meg maguknak, s ezért csakhamar bekövetkezett a Trajtlerek elszegényesedése. Már a XIX.század elején,tehát Jánostól számítva a 7.generációnál megkezdődött ez,úgy hogy az innen kezdődő generációnak mind kevesebb jutott az ősi ingatlan vagyonból s ma már az összes egykori Trajtler birtokok,mind idegen kézbe jutottak.
A régi földesúri javak legutolsó foszlányát,ami Trajtler Etelkáé,Tamás leányáé volt Zabaron épp a napokban ítélte oda a balassagyarmati törvényszék egy idegennek,aki azt elbirtoklás címén igényelte. Későn tudtam meg a dolgot,amikor már res judikata volt,s nem tudtam megakadályozni a dolgot…….
No de a család még mindég életerősnek és szívósnak látszik,a gyermekáldás még mindég kielégítő a Trajtlerek körében. Sok a magas életkort elért Trajtler is,ami mindig arra mutat,hogy a család még nem degenerálódott,s ha legalább a mostani Trajtler nemzedék tagjai összetartanának s okosan házasodnának,kiváló és nemes nőket választva élettársuknak,a Trajtler név újra visszanyerné régi fényét s még sok kiváló ivadékot tudna adni ,ásodik,magyar hazájának.

Összeállította:Tordai Trajtler Vilmos
1932.január hóban.

.

Download this article as an e-book

Follow by Email
Facebook20
fb-share-icon