Madách Aladár (1848-1908)
Madách Aladár az Égi Világosság tárcaírója, egyik főmunkatársa, az 1880-as években sokat írt a Pesti Hírlapba, majd a “Rejtelmes Világ”-ba. Annak megszűnése után az “Égi Világosság”-hoz szerződött.
Madách Aladár (Csesztve, 1848. január 1. — Alsósztregova, 1908. július 23
Fordítása: “A gyakorlati spiritizmus védelme” (1884. Wallace egyik művének fordítása ez, de Madách bőséges bevezető és befejező résszel látta el), “Madách Aladár a pusztán” (1881) és “A szellembúvárlat irányeszméi” (1899).
Madách Aladár (Csesztve, 1848. január 1. — Alsósztregova, 1908. július 23. (1908. július 26-án temették el Alsósztregován)) magyar költő, író, műkritikus, műfordító, spiritiszta, megyei törvényhatósági bizottsági tag, Madách Imre és Fráter Erzsébet fia.
1853-ig Csesztvén, majd 16 éves koráig Alsósztregován nevelkedett. Szülei válása után – ötéves korától – nagyanyja, özv. id. Madách Imréné (Majthényi Anna) gyakorolt rá befolyást. Atyja halálát követően a piaristák pesti gimnáziumába ment, itt érettségizett. Jogot a pozsonyi akadémián, majd az egri líceumban hallgatott; az utóbbin1869-ben bírói vizsgát tett. 1870–71-ben beutazta Olaszországot, Franciaországot és Angliát. Ezt követően visszavonult atyja alsóssztregovai birtokára, ahol haláláig gazdálkodott. Tagja volt a London Spiritualist Alliancenak, a hazai spiritizmus egyik élharcosává vált, valamint a Rejtelmes Világ (1897–1900) című hetilap főmunkatársává. Művelt barátok vették körül, hogy elvitatkozzanak a lét rejtelmeiről. Komjáthy Jenő ebben a körben ismerte meg Palágyi Menyhért filozófus-esztétát. Komjáthyra hatott a miszticizmusával. 1881-ben egybekelt Fekete Máriával Győrben. Három gyermekük született: Flóra (1893–1980), Jolán és Ilona.
Verskötetei és spiritiszta jellegű munkái jelentek meg. Költeményeit a következő újságok közölték: Magyarország (1881. 43. sz.), Irodalom (1887), Új Nemzedék (1887), Magyar Szalon (1887), Ország-Világ (1888–1889), A Hét (1890), Magyar Alföld (1895), Jelenkor (1896), Rejtelmes Világ (1899.), Budapest (1900. 20., 34., 97., 151., nov. 11. és dec. 25. sz.). Cikkei jelentek meg az alábbi lapokban: Pesti Hírlap (1844. 48. sz. Az elítélt spiritismus; 64. sz. Az antiszemitákról; 83. sz. Cumberland és társai; 1885. 31. sz. A tízezer forintos antispiritista fogadások; 303. sz. Hartmann Ede a spiritualismusról; 1886. 166. sz. Felelet Iskolaigazgató kérdésére a spiritismusról; 1887. 80., 81. sz. A hyponotismus, spiritualismus és a tudomány; 98. sz. A megidézett lélek megjelenése; 1888. 301. sz. Elő a régiekkel, egy kis philosophia); Magyar Alföld (1895. A modern spiritualismusról – cikksorozat); Jelenkor (1896. A tudomány határai; Mesmer és fölfedezése; Százados meghasonlottság a tudományban; Az amerikai spiritualismus tüneményei; Spiritualisták, okkultisták és theosophisták társulatai napjainkban); Londoni Light (1897. 885. sz. Spiritualism in Hungary); Rejtelmes Világ (1897. Lélektani elemek az Ember Tragédiájában; Berillon lélekélettani intézete Párisban; 1898. A tisztánlátás védelmére; A tudomány szava Brunetičretől; 1899. Flammarion Camille Lumene és az aetherion – könyvismertető Trismegistos névvel; 1900. Buchanan Rhodes halála és a lelki mérlegelés; Hogyan mulatnak a londoni spiritualisták); Egyetértés (1900. 10. sz. Madách Imre új életrajzáról, tíz lap kritikájáról). Forrás: Nógrádi Arcképcsarnok
Főbb művei:
A szerelem könyve (névtelenül, Budapest, 1880)
Hangok a pusztán (Budapest: Tettey Nándor és tsa., 1881)
Romlott Magyarország (Budapest, 1898)
A szellembúvárlat irányeszméi (1899)
Madách Aladár művei (szerk. Tarjáni Eszter; Budapest: Madách Irodalmi Társaság, 2001–2005)
