POZITÍV GONDOLATOK 41.

Az Igaz az a tiszta erő, ami szépséget sugároz

      „Szóljunk talán az eszményi szépről. 

     Lelki emberek sokszor hozzá vannak szokva, hogy ez a fogalom ne érdekelje őket. Hozzá vannak szokva, hogy a lelki tökéletesedéshez aszkézis szükséges; az aszkézis meg a szép fogalma pedig egymástól nagyon távol áll. Sok tökéletesedésre törekvő lélek hozzá van szokva az önmegtagadás gondolatához, ennélfogva azt, ami szép , azon a címen, hogy az az önmegtagadást gátolja, elhárítja magától. Rosszul és helytelenül cselekszik. Mert mint azt nektek már több ízben kifejtettem, a szép az igaz jónak természetes megjelenési formája. Magasabbrendű világokon nincs rút, ott a szép az uralkodó tényező.  És amint a fejlődés vonalán felfelé hágunk, a szép mindig jobban és jobban eláraszt mindent, úgy, hogy maga a dolgok látása mélységes gyönyörűséggel tölti el a lelket.

        Bizonyára sokat gyönyörködtetek már a szabad természetben és a lelketek megtelt valami mondhatatlan örömmel a szépnek láttán. Pedig ez egy alantas világ, pedig az a természet, amelyet szemléltek, sok szépnek, jónak és igaznak a koporsója és temetője. És mégis, mivel maga a természet Isten hatalmi áradatával, az Istenből sugárzó élettel, az Igazsággal van át- meg átitatva, ennélfogva mint szükségképp való járulékot, magán hordozza a szépet.

   Az Igaz az a tiszta erő, amely az egész természetet áthatja, ez az, ami szépséget sugároz belőle. Minden, ami az Isten felé törekszik, maga után vonja az eszményi szép kibontakozását.

Nem csak szép lélekről lehet beszélni, de szép dolgokról, a külső formákban ragyogó szépségekről, amelyek az embert Istenhez viszik közelebb. Műalkotások, melyeket talán évszázadokkal ezelőtt igazi művészlelkek hoztak létre, megragadják a szemlélő lelkét és magasztos érzéssel emelik felfelé az örök Szépnek birodalma felé.

        Az eszményi szépnek tehát mindenütt, ahol felfelé törekvő lelkek vannak, nemcsak helye van, de annak az életük egy részét kell is képeznie. A jellemnek magának is szüksége van, mégpedig nagyon nagy szüksége a szépre, a művészi szép iránt való érzék kifejlődésére, annak átérezni tudására, mert csak igazán kifejlődött érzésvilág képes a szépet minden részletében érezni, asszimilálni, azután magából kisugározni.

  A művészet a társadalmi élet virága. 

Ahogyan a virág a kertet díszíti, úgy a sok komoly tudomány, vívmány, küzdelem, harc és minden egyéb emberi dolog közt a művészetnek mint virágnak kellene- és kell is- telehintenie az életet, hogy lépten- nyomon megpihenjen a vágyó szem, és lépten- nyomon megrezdüljön a vágyó lélek a szép láttán, és lépten- nyomon új és meleg érzések ébredjenek benne: a hála érzései Isten iránt, mint ahogyan ha egy hegytetőről végignézitek a környező tájat, a szemeteket elönti a könny, a hála könnye, és ezzel Istenhez közeledik a lelketek.”

Az utolsó óra munkásaihoz. Szellemi tanítások Pál beszélő médium útján, II. kötet: Az egyén sorsa

A Pozitív gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. Attól ilyen jó.