Lukács evangéliuma 15. rész; 18-24 vers.

18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.

19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

21. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!

22. Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

23. És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.

24. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

V.

Lukács evangéliuma 15; 18-24. versének szellemi magyarázata

„Felkelvén, elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen, és te ellened! És nem vagyok immár méltó arra, hogy te fiadnak hívattassam; tégy engemet olyanná, mint a te béreseid közül egy!”

Nemcsak elhatározza, hogy elmegy atyjához, de végre is hajtja ezt a szándékát.

Nem a megbánás egymagában, nem egyedül hibáitok felismerése, nem bizony! A teljes megfordulás, tökéletes vezeklés szükséges ahhoz, hogy visszanyerjétek azt, amit elvesztettetek, hogy elérjétek azt az erőfokozatot, amelynél beáll az a pillanat, amidőn atyjának karjai közé rohan az elveszett fiú.

Számtalan állomása van ennek az útnak, keresztül vezet számtalan életen, nehéz próbákon, eltávolodásotok nagyságához, szellemetek akaratának természetéhez képest. Világosan meg van itt nektek mondva, hogy megbánás és vezeklés által az eredeti tisztaságot, az istengyermeki állapottal járó jogokat ismét csorbítatlanul vissza lehet nyerni. Igen, az „elveszett bárányról” szóló hasonlatban is világosan meg van nektek mutatva, hogy ezen folyamaton, rövidebben vagy hosszasabban minden bűnös szellemnek keresztül kell mennie.

„Ha valakinek ti közületek száz juha vagyon, és egyet azok közül elvesztend, avagy nem hagyja el a kilencvenkilencet a pusztában és nem megyen annak megkeresésére, amely elveszett, mígnem azt megtalálja?”

Isten szeretete mindaddig hívogat, mindaddig ad eszközöket az eltévedt szellem kezére, míg ez végre megtalálja a helyes utat.

Isten szeretete, mely egyformán öleli át az összes szellemeket, s amely alapját képezi az ő egyetemlegességüknek, buzdítja mindnyájukat, hogy keressék folyton az elbukott angyalt, hogy segítsenek annak folyton, s őt visszahozhatatlanul elbukni ne engedjék. Az ellentét elvégre kénytelen törvénnyé átváltozni, a megváltás minden teremtett lény részére – szellemek, életprincípium és anyag részére – törvény. Ez világos cáfolata az „örök kárhozat” fogalmának és a legmeggyőzőbb bizonyítékot szolgáltatja az életek többségének igaz voltáról és szükségességéről, ami Isten szeretetében és irgalmában bírja gyökerét, s ami egyedül teszi lehetővé, hogy valamikor az összes szellemek egyenlő fokon fognak állhatni, ahol nem lesz többé rangfokozat.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.