AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 19.

János Evangéliuma 8. rész 1-11. versek

XIX.

  1. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
  2. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
  3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
  4. Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
  5. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
  6. Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
  7. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
  8. És újra lehajolván, írt vala a földre.
  9. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
  10. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
  11. Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XIX. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 8. rész; 1-11. versekhez

JÉZUS felment a hegyre, ott imádkozott felséges átszellemülésben! Ott az Ő szelleme felszállt Istenhez, az Ő Atyjához, hogy felüdüljön és megerősödjék.

Mihelyt Ő belépett a templomba, ez azonnal megtelt hallgatókkal, akik lesték, az Ő csodálatos szavait. A farizeusok sohasem voltak képesek Benne valami hibát, álnokságot, igaztalanságot kimutatni, de most próbára akarták Őt tenni, s eléje vezették a bukott asszonyt, hogy ítéljen fölötte. Rászedni vélték Őt, felemlítve Előtte a megkövezés kegyetlen törvényét.

Jézust azonban soha nem hagyta el az Ő nyugalma, az Ő egyensúlya. Ránézett az asszonyra és tisztán állott Előtte alacsony és mélyen bukott szellemének fokozata. Tudta Ő, hogy ily szellemtől nem lehet követelni azt, amit magasabb, előrehaladottabb szellemtől követelni kell. Tudta Ő, hogy ezen szellem lényegisége a mély bukás által érzékivé lett, és hogy sok időbe és munkába kerülne ezen tulajdonságok levetése. Ő mindenki fölött az isteni szellemi természettörvény szerint ítélt, azaz azon fokozat szerint, melyet az a szellem elfoglalt. Ez az asszony tehát az ő természetéhez mérten talán erősebben küzdötte le önmagát, talán többet tett, mint valamely más előrehaladottabb szellem a maga fokozatán.

Krisztus megérezte, hogy isteni erő befolyásolja, ennek engedve lehajolt s írta az isteni választ, az asszonyra vonatkozó isteni ítéletet ujjával a földre, ismeretlen írással, ami nekik bizonyítékául szolgálhatott az Ő isteni tudományának. Itt Krisztust, mint önként író médiumot látjátok.

„Aki tiközületek bűn nélkül való, az vessen először követ őreá.” Ez az Ő válasza.

Ismét bámulattal álltak a farizeusok Krisztusnak ezen kijelentésére. Nagy felháborodására számítottak ők a szegény, remegő asszony fölött. Megszégyenítve és haragosan hagyták el a templomot, és a megalázott asszony egyedül állt ott Krisztus előtt várva az Ő további szavait.

Krisztus tudta, hogy a farizeusok túltettek a bevádolt asszonyon gonoszság és érzékiség tekintetében, s ők megérezték, hogy Krisztus őket keresztül-kasul megismerte és távoztak, eltelve félelemmel és bosszúérzettel. Gyűlölték és üldözték Jézust, mert érezték, hogy őket szellemük legmélyebb, legelrejtettebb redőjéig megismerte.

Krisztus pedig újból megérezte a befolyást és írt.

Itt láthattok a Mesternél önkéntes médiumi kijelentést írás útján; az Ő Atyja e pillanatban kijelentette neki – az emberek számára ilyen fajú jellel – a maga törvényét, a maga akaratát, Jézus pedig engedett ennek az isteni befolyásnak, lehajolt és írt. Engedjetek ti médiumok is a jó belső sugalmazó hangnak és írjátok le Isten szavát!

Jézus nem ítélkezett az asszony fölött, mert miként láttuk, ismerve az ő szellemének álláspontját, tudta, hogy mit és mennyit lehet tőle követelni. De nem ítélkezvén fölötte, így szólt hozzá: „Ne vétkezzél többé! Hagyj fel azzal a könnyelmű életmódoddal, te szegény bukott szellem, bontakozzál ki az ellentétből és légy jobbá, szellemibbé, kezdetedhez és eredetedhez hasonlóbbá.”

Az asszony mélyen meg volt hatva, elment s ezen órától fogva más lett, Krisztus végtelen jósága átváltoztatta és megtörte az ő szellemét, gyökerénél fogva tépte ki a bajt, amit egy köves eső sem tehetett volna meg.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.