AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 22.

XXII. János Evangéliuma 9. rész 1-41. vers

  1. És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
  2. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
  3. Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
  4. Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
  5. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
  6. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
  7. És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.
  8. A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?
  9. Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.
  10. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?
  11. Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.
  12. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.
  13. Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.
  14. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
  15. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.
  16. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.
  17. Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.
  18. Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,
  19. És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?
  20. Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:
  21. De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.
  22. Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.
  23. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.
  24. Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
  25. Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
  26. Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?
  27. Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?
  28. Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.
  29. Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.
  30. Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.
  31. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
  32. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
  33. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
  34. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.
  35. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?
  36. Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?
  37. Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.
  38. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.
  39. És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
  40. És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
  41. Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XXII. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 9 . rész;. 1-41 versekhez

A ZSIDÓK gondolták, hogy az emberek összes betegségei és szenvedései az ő bűneik következményei. Csakugyan az összes betegségek, szenvedések, próbák és vezeklések következményei a szellembukásnak és a bűnnek; mert bukás nélkül az összhangban nem áll be zavar, nincs betegség, sem fogyatkozás.

Sok baja és szerencsétlensége az embereknek vezeklést képez korábbi hibákért és bűnökért. Krisztus felismerte annak a vaknak szellemét, az ő bajának gyökerét. Meglátta Ő, hogy Istennek akarata, hogy ez az ember meggyógyíttassék, tehát meg is gyógyította őt. Életerőt lehelt a tétlen szemidegekbe, tevékenységre, világosságra, egészségre keltette azokat; ezzel Isten akaratát teljesítette.

Lejárt annak a vaknak próbaideje, az emberekre nézve pedig ennek a nevezetes gyógyításnak az volt a célja, hogy újabb jelét szolgáltassa Isten erejének, a legnagyobb szellem hatalmának.

Krisztus soha semmire sem vállalkozott Isten akarata nélkül, anélkül, hogy tetteivel az Atya dicsőítését célozta volna. A vakon születettnek meggyógyítása tény, sok ember jelenlétében történt az, és sokakat térített meg a Messiás elismerésére, aki egyedül volt képes adományozni ezt az életerőt.

A teremtő, ébresztő erő Jézus fluidjaiban volt, aki azokat irányítani s a törvénynek megfelelően alkalmazni tudta.

A farizeusok azonban bosszankodtak a Krisztus csodálatos, még soha nem létezett gyógyerejének ezen újabb jelei fölött. Viszálykodtak ők egymással. Nagy a hitetlenség konoksága, mely tényeket is megdönt, ha nem képes magának megmagyarázni a jelenségeket; ezt meglátjátok itt a 17-34. versekben. A farizeusok fenyegették és gúnyolták azt a vakon születettet, törekedtek az ő szüleitől és tőle magától is valami hamis bizonylatot kicsikarni, csak azért, hogy Krisztus gyógyerejét letagadni vagy lekicsinyelni lehessen. De a meggyógyított, eltelve háládatossággal Isten jósága és nagysága iránt, folyton ismét újból elismerte és megerősítette csodálatos gyógyulását.

Jelenleg is naponként történnek gyógyítások az erőtannak (dinamika) vagy hasonszenvi gyógymódnak (homeopátia) a pozitív tudomány által tagadott törvénye szerint, delejezés által, médiumok által s úgynevezett természetorvosok által.

Mindezen gyógyításokat azonban tagadja az ortodox tudomány és tagadják az emberek általában, azokat az erőket, amelyek által e gyógyítások történnek, ilyenekül elismerni nem akarják, nem törekednek azokat tanulmányozni vagy megmagyarázni, hanem figyelmen kívül hagyva a tényeket, megmaradnak konok tagadásuk mellett! Dacára ezen akaratos vakságnak azonban e gyógyítások jelenségei mégis csak megmaradnak, s idővel semmivé fogják tenni az ortodox tudományokat.

Miután pedig a farizeusok kizárták azt a gyógyítottat, akkor elment ez Jézushoz, aki őt befogadta. Ez az ember felismerte a Messiást s imádkozva borult le előtte, kérve a tanítványok közé való felvételét. Lett is belőle utóbb egyike Krisztus legbuzgóbb és leghívebb tanítványainak.

A farizeusok keményen találva érezték magukat a 39. versben foglalt beszéd által, mert ők tudatával bírtak saját szellemi konokságuknak Krisztussal szemben.

Krisztus ugyanazt mondta ezeknek akkor, amit mi most mondunk mindazon embereknek, akik a spiritizmusnak, a Krisztus igéje eme beteljesülésének, tényeit és jelenségeit látják és az okokat mégis tagadják, és hinni nem akarják. „Ha vakok és siketek volnátok, nem volna bűnötök, de minthogy mindazt, ami történik, látjátok és halljátok, azért a ti bűnötök megmarad!”

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.