OLVASSUK EGYÜTT 58.

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

SZELLEMNYILATKOZATOK

Hogyan imádkozzunk?

Minden emberi lénynek első kötelessége és első cselekedete, mely őt a lélek tevékeny életéhez visszatéríti, az ima. Ti majdnem mindnyájan imádkoztok, de valójában milyen kevesen tudnak imádkozni. Mit törődik az Úr az egyes szavakkal, melyeket ti gépileg összehordotok, mert ezt már, mint kötelességet megszoktátok, s amely mint minden más kötelesség, reátok nehezedik. A kereszténynek, vagy bármilyen felekezetű spiritistának imáját akkor kell végeznie, amikor szelleme a hús jármát leigázta. Az isteni fenség lábaihoz alázatossággal, bensőséggel kell felemelkednie, mély hálával azokért a jótéteményekért, melyekben mindazon pillanatig része volt, az elmúlt éjszakáért, amely alatt megengedte – habár nem is tud róla – hogy visszatérjen régi barátaihoz, vezetőihez, hogy a velük való érintkezésből több erőt és kitartást mentsen. Gyöngeségének tudatában kell az Úr zsámolyánál megjelennie, s Tőle kérnie elnézést és könyörületességet. Imátoknak bensőségesnek kell lennie, mert lelketek Teremtőjéhez akartok felemelkedni, s ehhez a léleknek reménységtől és szeretettől sugárzó fehérnek kell lennie, mint aminő Krisztusé volt a Tábor hegyén. 334 Imátoknak azoknak a kegyeknek a kérését kell tartalmaznia, amelyekre szükségetek van, de ez a szükségetek valódi legyen. Haszontalan dolog tehát, ha az Úrtól a szükséges megpróbáltatások megrövidítését, a földi örömök és a gazdagság adományát kéritek. Kérjétek, hogy nektek a türelem, az odaadás és a hit sokkal becsesebb javait adja. Ne mondjátok, mint némelyek közületek szokták: „Nem érdemes imádkozni, mert az Isten úgysem hallgat meg!” Mit is kértek ti legtöbbször Istentől? Vajon jutott-e gyakrabban eszetekbe, hogy Tőle erkölcsi javulásotokat kérjétek? Oh nem, nagyon ritkán. Inkább arra gondoltok, hogy Tőle földi vállalkozástok sikerét kérjétek, és azután fölkiáltotok: Isten nem törődik velünk, mert ha törődnék, nem volna annyi igazságtalanság! Esztelenek és hálátlanok! Ha lelkiismeretetek mélyébe szállnátok, majdnem mindig megtalálnátok magatokban bajaitok kiinduló pontját, amelyek miatt panaszkodtok. Kérjétek tehát mindenekelőtt javulásotokat, és majd meglátjátok, hogy a kegyelmek és a vigasztalások mily özöne fog rátok áradni. Szüntelenül kell imádkoznotok; de emiatt nem kell külön imaszobákba visszahúzódnotok, sem nyilvános helyeken térdre borulnotok. A napi ima: kötelességetek hív teljesítése, bármilyen is legyen az. Nem az Úr iránt való szeretet cselekedetét gyakoroljátok-e, amikor felebarátaitokat erkölcsi, vagy anyagi szükségében segítitek? Nem a hála ténye nyilatkozik-e meg akkor bennetek, amidőn gondolatotokat Feléje emelitek, ha szerencse ér, ha valamely balesetet kikerültetek, vagy akkor, amikor a kellemetlenség csak éppen elsurran felettetek, amikor gondolatban felkiáltotok: Áldva légy Atyám!? Nem a töredelem megnyilvánulása-e az, amikor a legfelsőbb Bíró előtt megalázkodtok. Amikor érzitek, hogy hibáztatok, ha mindjárt a megbánás ilyes futó gondolat alakjában történik is: Bocsáss meg Uram, mert vétkeztem (gőg, önzés, vagy szeretet hiánya által), s adj nekem erőt, hogy többé ne hibázzak és bátorságot, hogy hibáimat jóvátegyem!? 335 Mindez nem függ a rendes reggeli vagy esti imátoktól, sem különös megszentelt napotoktól, mert amint látjátok, az ima minden pillanatban fölszárnyalhat anélkül, hogy munkátokat miatta megszakítanátok. Sőt ellenkezőleg, úgyszólván a munka megszenteli azt. Higgyétek el, hogy egyetlen ilyen gondolatot, mely a szívből ered, jobban meghallgat a ti mennyei Atyátok, mint a szokásból mondott hosszú imákat, melyeket gyakran meghatározott ok nélkül mondotok el, és amelyekre csak a megszokott óra emlékeztet benneteket. (V. Monod, Bordeaux, 1862.)

Az ima üdítő ereje

Jöjjetek, kik hinni akartok, az ég szellemei hozzátok sietnek, és nagy dolgokat jelentenek ki nektek. Gyermekeim, Isten megnyitja kincstárát, hogy jótetteivel elhalmozzon benneteket. Hitetlen emberek, ha ti tudnátok, mennyi jót tesz a hit a szívnek és mennyire képes a lelket a bánat és az ima felé terelni! Ima! Óh, mily megindítók a te szavaid, mikor a könyörgéskor elröppennek az emberi ajakról! Az ima isteni harmat, mely a szenvedélyek túlságos hevét hűsíti. A hitnek idősebb testvére, mely arra az ösvényre kísér, amely Istenhez vezet. Amikor áhítatban és magányban vagytok, akkor számotokra Isten többé nem titok, mert leleplezi magát előttetek. Nektek, akik a tiszta gondolkozás apostolai vagytok, az ima maga az élet. Lelketek elszakítja magát az anyagtól, s a végtelen éteri világokba száll, melyek más szegény ember előtt ismeretlenek. Haladjatok, haladjatok az ima utjain és meghalljátok az angyalok hangját. Mily harmónia! Ez többé nem a föld zavart zaja, rikító hangja, ez az arkangyalok zenéje, a szeráfok gyöngéd, szelíd hangja, mely könnyedebb, mint a ligetek lombja között játszadozó szellőcske. Mily gyönyörök között visz az utatok! A ti nyelveteken nem lehet ezt leírni, de minden pórusotokon áthatol! Oh, mily élénk és üdítő forrás ez, amelyből az ember ima közben iszik! Édes, lágy hangok, kábító illat, amelyet a lélek érez és élvez, amikor felemelkedik amaz ismeretlen 336 szférákba, hol az ima lakozik. Itt nem okoznak zavart a hús vágyai, minden vágyakozás isteni természetű. Ti is imádkozzatok, mint Krisztus, mikor a Golgota keresztfáját a Kálváriára vitte. Viseljétek kereszteteket, és az édes érzés fog rajtatok erőt venni, amely az ő lelkét áthatotta, ámbár a szégyenteljes keresztfa terhelte is vállát. Ő a halálba ment, de csak azért, hogy az Atya házában mennyei életet folytasson. (Szent Ágoston. Paris, 1861.)

XXVIII. FEJEZET

Spiritiszta imák gyűjteménye.

Bevezetés.

A szellemek folyton ezt hangoztatják: „A gondolat minden, a forma semmi; imádkozzék mindenki saját meggyőződése szerint, és azon a módon, amely legjobban a szívéhez szól; egy jó gondolat többet ér, mint sok szó, amelyek közt a szív nem érez semmit”. A szellemek semmiféle imádságformulát sem írnak elő. S ha adnak is imádságot, ezt azért teszik, hogy megrögzítsék az eszméket és felhívják a figyelmet a spiritista tan bizonyos elveire. Teszik ezt abból a célból is, hogy segítségül jöjjenek olyanoknak, akik zavarba jutottak, s gondolatokat adjanak nekik, mert vannak, akik azt hiszik, hogy nem is imádkoztak igazán, ha gondolataik nem voltak formulázva. Ebben a fejezetben olyan imákat válogattunk össze, amelyeket különbűző körülmények között mondták tollba a szellemek. Másokat is közölhettek volna és más alakban is, amelyek bizonyos eszmekörnek és bizonyos eseteknek jobban megfelelnek, de a forma keveset jelent, ha az alapgondolat ugyanaz. Az ima célja az, hogy fölemelje a lelket Istenhez; a formák különfélesége nem jelenthet semmi különbséget azok között, akik Benne hisznek, annál kevésbé a spiritizmus hívei között, mert Isten minden őszinte imát szívesen fogad. 337 Ez az imagyűjtemény tehát nem feltétlen formulákat tartalmaz, hanem egyik változatát a szellemek tanításának. Nem más ez, mint alkalmazása az evangéliumi erkölcsi elveknek, amelyeket ez a könyv tárgyalt, kiegészítése az Isten és a felebarát iránti kötelességeket illető közleményeknek, amelyekben a szellemek a tan összes elveit ismételik. A spiritizmus elismeri, hogy valamennyi vallás imádsága jó, ha szívből, nem pedig csak az ajakkal mondják el. Nem ad előnyt egyiknek sem, s nem gáncsolja egyiket sem. Isten sokkal nagyobb, minthogy visszautasítson egy hangot, amely Őt kéri, vagy dicsőíti – csak azért, mert valaki másképpen teszi azt, mint a másik. Aki átkot szór az olyan imára, amely más formulát használ, mint az övé, az azt bizonyítja vele, hogy félreismeri Isten nagyságát. Azt hinni, hogy Isten bizonyos formulákhoz ragaszkodik, annyi, mint Neki emberi kicsinyességet és szenvedélyeket tulajdonítani. Az imádság lényeges feltétele Pál apostol szerint az, hogy érthető legyen, hogy szellemünkhöz szólhasson. Ennél fogva nem elegendő, hogy olyan nyelven mondják el, amelyet csak az imádkozó ért. Azonban a közhasználatú nyelven elmondott imák közt is vannak olyanok, amelyek nem sokkal jobban foglalkoztatják a gondolkozást, mint hogyha idegen nyelven mondták volna, és amelyek éppen ezért nem hatnak a szívre. A bennük levő kevés gondolat elvész a szavak tömegében, és a nyelvezet titokzatosságában. Fő kelléke az imádságnak, hogy világos, egyszerű és tartalmas legyen, menten minden frázistól és csillogó jelzőtől, amely nem egyéb üres máznál. Minden szónak meg kell lennie a horderejének, mindegyiknek gondolatot kell ébresztenie, egy húrt megrezegtetnie a lélekben, egyszóval: visszhangot keltenie. Csak ezzel az egy föltétellel érheti el célját az ima, máskülönben nem egyéb üres szavaknál. Azt is tapasztalhatjátok, hogy az imát a legtöbbször mily hadarva, s mily szórakozott arccal mondják el: csak az ajkak mozognak, de az arcki338 fejezésen, sőt magán a hangon is felismerhető a tisztán külsőséges, gépies aktus, amely mellett a lélek közönyös marad. Az ebben a gyűjteményben felsorolt imák öt csoportra oszlanak: 1. Általános imák. 2. Imák önmagunkért. 3. Imák az élőkért. 4. Imák a holtakért. 5. Imák a betegekért és megszálltakért. Hogy a figyelmet jobban fölhívjuk az egyes imák tárgyára, és érthetőbbé tegyük azok jelentőségét, előszó címmel mindegyik előtt előzetes oktatást adunk, mintegy az imádság indítóokainak magyarázatául.

I. Általános imák

Az Úr imája.

Előszó A szellemek azt ajánlották, hogy az Úr imáját tegyük e gyűjtemény elejére, nem pusztán mint imát, hanem mint szimbólumot. Az összes imák közül ezt helyezik első sorba, lehet, hogy azért, mert magától Jézustól származik, vagy pedig, mert ez minden imát helyettesíthet azoknál az eszméknél fogva, amelyeket magában foglal. Ez a tömörség legtökéletesebb mintája és egyszerűségében magasztos remekmű. Valóban, a legrövidebb alak dacára magában foglalja az embernek Isten, önmaga és felebarátai iránt való összes kötelességeit. Magában foglalja a hitvallást, imádatot és hódolatot, az életre szükséges dolgok kérését, és a szeretet elveit. Ezt imádkozni valakiért annyi, mint azt kérni az ő számára, amit magunknak kérnénk.

Rövidsége dacára is azonban az a mély értelem, melyet magában foglal, a legtöbb ember számára elenyészik. Látjuk, hogy általában nem is irányítják gondolatukat annak egyes részeire, hanem úgy mondják el, mint valami formulát, amelynek hatóereje attól függ, hogy hányszor ismétlik. Ez a szám többnyire a 339 kabalisztikus három, hét vagy kilenc, amelyet a régi babonás hit a mágiánál alkalmazott.

Hogy segítségére legyünk az imádkozónak annak a hiányérzetnek eloszlatásában, amelyet ez ima tömörsége hagy a gondolatban, a jó szellemek tanácsára és segítségével minden egyes mondata után kommentárt fűztünk, amely értelmét taglalja, s alkalmazás módját megmutatja. A körülmények, vagy a rendelkezésre álló idő szerint imádkozhatjuk az egyszerű vagy a részletezett Miatyánkot.

I. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.

Hiszünk Benned Urunk, mert minden a te hatalmadról és jóságodról beszél. A mindenség összhangja oly bölcsességről és gondoskodásról tanúskodik, amely fölülmúl minden emberi képességet. Végtelenül nagy és bölcs lény neve van fölírva a teremtés minden alkotásán a fűszáltól és a parányi rovartól föl a világéterben keringő csillagokig; mindenütt atyai gondoskodás jeleit látjuk. Vak az, aki nem ismer meg Téged műveidben, gőg is, aki nem dicsőit és hálátlan, aki nem borul le hálával Előtted!

II. Jöjjön el a te országod!

Urunk! Te bölcsességgel teljes törvényeket ajándékoztál az embereknek, amelyek őket boldogokká tehetik, ha engedelmeskednek azoknak. Ezeknek a törvényeknek uralma köztük békét és igazságot jelentene, egymás iránt való kölcsönös segítséget. A kölcsönös ártalom helyett, amelyben most élnek: az erősebb segítené a gyengébbet, ahelyett, hogy elnyomná, kikerülnék a bajokat, amelyeket a mindenféle visszaélések és kicsapongások okoznak. Idelenn minden nyomorúság törvényeid megsértéséből ered, mert nincs egyetlen törvényszegés, amelynek ne lennének végzetes következményei. Te az állatnak ösztönt adtál, amely a szükséges határt megvonja előtte, s amelyet az gépiesen követ. De az embernek ezen az ösztönön felül értelmet és ítélőképességet is ajándékoztál. Szabad akaratot is adtál neki, hogy megtartsa, vagy áthágja törvényeidet, azaz hogy választani tudjon jó és rossz között, hogy felelős legyen, s tetteivel érdemeket szerezhessen. Senki sem mondhatja, hogy nem ismeri törvényeidet, mert a te atyai gondviseléseddel úgy akartad, hogy azok be legyenek vésve mindenkinek lelkiismeretébe, tekintet nélkül vallására, vagy nemzetségére. Akik azt megsértik, nem ismernek Téged! Te megígérted, hogy eljön az idő, mikor mindenki a te törvényed szerint cselekszik; akkor megszűnik a hitetlenség, és mindenki elismer Téged mindenek hatalmas Urának, és a törvényed uralma lesz a te országod a földön.

III. Legyen meg a te akaratod miképp a mennyben, azonképpen itt a földön is.

Ha már az alázatosság kötelessége a fiúnak az atyával, az alárendeltnek a fölebbvalóval szemben, mennyivel inkább kötelessége ez a teremtménynek teremtőjével szemben! A te akaratodat cselekedni, Uram, annyi, mint megtartani a te törvényeidet, és zúgolódás nélkül alárendelni magunkat a te isteni végzéseidnek. S ez akkor történik, ha megértjük, hogy Te vagy a forrása minden bölcsességnek és hogy Nélküled semmi sem lehetséges; akkor a te akaratod történik itt a földön is, mint a kiválasztottak közt a mennyben.

IV. Add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket ma.

Add meg nekünk táplálékunkat, hogy fenntarthassuk testi erőnket; add meg szellemi táplálékunkat is, hogy fejlődhessék szellemünk. Az állat megtalálja táplálékát, de az embernek saját tevékenységével és értelme erejével kell azt megszereznie, mert őt szabadnak teremtetted. Te azt mondottad neki: „A te arcod verejtékével keresd kenyeredet”. Ezzel munkakötelezettséget róttál reá, hogy gyakorolja képességeit, azoknak a módoknak megkeresésében, amelyekkel szükségleteiről és jólétéről gondoskodhat. Egyik testi, másik szellemi munkával. Munka nélkül vesztegelni fog, s nem számíthat a magasabb szellemek boldogságára. Te megsegíted a jókaratú embert, aki Benned bízik, és megadod neki, amire szüksége van, de azt nem, aki tétlenségben érzi jól magát, s munka nélkül szeretne mindent megszerezni, sem pedig azt, aki fölöslegre vágyik. Hányan vannak, akik elesnek saját hibájuk, gondatlanságuk, vakságuk vagy nagyravágyásuk folytán. És mert nem akarnak megelégedni azzal, amit Te adtál nekik! Ezek saját szerencsétlenségük szerzői, akiknek nincs joguk panaszkodni, mert abban bűnhődnek, amiben vétkeztek. De Te őket sem hagyod el, mert Te végtelen könyörületes vagy, Te azonnal segédkezet nyújtasz nekik, mihelyt – mint a tékozló fiú – megbánással visszafordulnak Hozzád. Mielőtt panaszkodnánk sorsunk felett, kérdezzük meg, vajon nem mi magunk vagyunk-e az oka. Minden bajban, amely bennünket utolér, kérdezzük meg, vajon nem kerülhettük volna-e ki? De az is jusson eszünkbe, hogy Isten értelmet adott nekünk, amellyel kikerülhetünk a hínárból, és tőlünk függ, hogy hasznát vegyük. Mivel a munka törvénye a földi élet feltétele, adj nekünk bátorságot és erőt, hogy betölthessük azt. Adj okosságot, gondosságot és önmérsékletet is, hogy ne veszítsük el annak gyümölcsét. Add meg nekünk, Uram, a mi mindennapi kenyerünket, azaz eszközöket az életfenntartáshoz szükséges dolgoknak munka által való megszerzésére, mert senkinek sincs joga fölöslegest kívánni. Ha képtelenek vagyunk dolgozni, rábízzuk magunkat isteni gondviselésedre. Ha az áll bölcs terveidben, hogy erőfeszítéseink dacára is megpróbálj bennünket súlyos nélkülözésekkel, úgy fogadjuk azokat, mint igazságos jóvátételt azokért a bűnökért, amelyeket ebben, vagy valamely régebbi életünkben követtünk el, mert Te igazságos vagy és mi tudjuk, hogy nincsenek meg nem érdemelt szenvedések, és hogy Te sohasem büntetsz ok nélkül. Őrizz meg minket Urunk attól, hogy irigységet tápláljunk azok iránt, akiknek mindaz megvan, amit mi nélkülözünk, de még azok iránt se, akiknek fölöslegük van, mikor nekünk a szükséges is hiányzik. Bocsáss meg nekik, ha megfeledkeznek a felebaráti szeretet törvényéről, amelyre Te tanítottad őket. Űzd el a mi lelkünkből azt a gondolatot, hogy kételkedjünk a te igazságosságodban, mikor látjuk a gonosznak boldogulását, s a csapásokat, amelyek gyakran a jó embert sújtják. Mi tudjuk immár – hála a világosságnak, amelyet a te kegyelmed juttatott nekünk, – hogy a te igazságod mindig érvényesül, és senkin sem esik méltánytalanság, hogy a gonosznak anyagi boldogulása csak látszat, mint maga a testi élet is, amelynek még egykor szörnyű böjtje lehet, míg azoknak a boldogsága, akik megadással szenvednek, örökkévaló lesz.

V. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek.

Urunk, minden törvényszegés Ellened elkövetett sérelem, és oly adósság, amelyet előbb-utóbb ki kell egyenlíteni. Végtelen irgalmadért esedezünk ezek miatt jó Atyánk, s ígérjük Neked, hogy igyekezni fogunk, hogy újakat el ne kövessünk. Te félreérthetetlen törvényt alkottál a felebaráti szeretetről; ez azonban nem csak abból áll, hogy segítsük felebarátunkat szükségében, hanem abban is, hogy felejtsük el és bocsássuk meg sértéseit. Mily jogon kérjük elnézésedet, ha mi magunk nem gyakoroljuk azt azokkal szemben, akikre nekünk van panaszunk? Adj nekünk erőt Istenünk, hogy kiirtsunk a lelkünkből minden neheztelést, gyűlöletet, vagy bosszúérzést. Add, hogy a halál meg ne lepjen bennünket bosszúvággyal a szívünkben. Ha Neked úgy tetszik, hogy innen alulról ma hívj vissza bennünket. Add, hogy tisztán és minden ellenséges érzülettől menten jelenhessünk meg Előtted Krisztus Urunk példája szerint, akinek utolsó szavai is hóhéraiért hangzottak el. Az üldözések, amelyeket a gonosztól kell elszenvednünk, földi megpróbáltatásaink egyik részét képezik. Ezeket zúgolódás nélkül kell fogadnunk, mint minden más megpróbáltatást is, és nem szabad átkoznunk azokat, akik rosszaságuk által az örök boldogság útját készítik elő nekünk, mert Te Jézus által megmondottad: „Boldogok, akik szenvednek az igazságért”. Áldjuk tehát a kezet, amely minket ver és megaláz, mert a test gyötrelmei erősbítik lelkünket, és Te ki fogsz emelni alacsony sorsunkból. Áldassék a te neved, Uram, amiért megtanítottál bennünket arra, hogy sorsunk a halál után nincs változhatatlanul megpecsételve, mert újabb életek során módot nyújtasz nekünk helyrehozni és jóvátenni a múltak vétkeit, s megtenni egy új életben előhaladásunkért mindazt, amire most nem vagyunk képesek. Akkor a jelen élet minden visszássága magyarázatot kap. Ez a világosság, amely fényt derít múltunkra és jövendőnkre, ismét hatalmas bizonysága a te végtelen igazságosságodnak és határtalan jóságodnak.

VI. Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Adj nekünk, Urunk, erőt, hogy ellenálljunk a gonosz szellemek sugalmazásának, akik rossz gondolatokat sugalmazván, le akarnak bennünket téríteni az igaz útról. De hiszen mi magunk is tökéletlen szellemek vagyunk, akik azért öltöttünk testet a földön, hogy vezekeljünk és javuljunk. A rossznak első oka bennünk van, és a gonosz szellemek csak a mi bűnös hajlamainkat használják fel, hogy bennünket meg kísértsenek. Minden tökéletlenségünk nyitott kapu számukra, míg a tökéletes lényekkel szemben minden megkísértési törekvésük meghiúsul. Kikerülésükre semmi más nem használ, mint a jóra irányuló rendíthetetlen akarat, s feltétlen lemondás minden rosszról. Önmagunk ellen kell irányulnia minden igyekezetünknek, és akkor a rossz szellemek természetszerűen eltávolodnak, mert a rossz az, ami őket vonzza, míg a jó eltávolítja. Urunk, támogass minket a mi gyengeségünkben, sugalmaztass nekünk védő szellemünk és a többi jó szellemek által erős akaratot, hogy tökéletlenségeinket levetkőzzük, s ezáltal elzárjuk a tisztátalan szellemek elől a lelkünkhöz vezető utat. A rossz nem a te alkotásod Urunk, mert a minden jó forrásából semmi rossz sem származhat, hanem mi teremtjük azt, azáltal, hogy megszegjük törvényeidet, s azáltal, hogy visszaélünk azzal a szabadsággal, amelyet Te adtál nekünk. Ha majd az emberek megtartják törvényeidet, a rossz eltűnik a földről, mint ahogy a fejlettebb világokról eltűnt. A rossz senkire nézve sem végzetszerű szükségesség, és csak az nem tud neki ellenállni, aki átengedi neki magát. Ha van akaratunk rosszat tenni, lehet akaratunk jót tenni is: azért óh Istenem, esedezünk kegyelmedért és jó szellemeid segedelméért, hogy ellenállhassunk a kísértésnek.

VII. úgy legyen.

Add óh Uram, hogy a mi vágyaink teljesülhessenek! De mi meghajlunk a te végtelen bölcsességed előtt. Minden dologiban, amelyet felfogni nem vagyunk képesek, legyen meg a te szent akaratod, ne pedig a mienk, mert Te csak a mi javunkat akarod, és Te jobban tudod, mint mi, hogy mi válik hasznunkra. Oh Istenünk! Ezt az imát magunkért és minden testben élő vagy testnélküli szenvedő szellemért, barátainkért és ellenségeinkért és mindazokért intézzük Tehozzád, akik segítségünket kérik, de különösen …..-ért. Könyörületességedért és áldásodért esedezünk Tehozzád!