Mire való az Adelma-féle gondolatok újramixelése?
Sokan kérdezték tőlem: mi ez a majdhogynem megveszekedett Adelma nimbusz?
Mire való az Adelma-féle gondolatok újramixelése?
Most pedig, hogy megtudták megyek Lussinba, megvolt az elnéző mosoly. Azután, hogy valósággá kezdett válni-látszani jöttek a kérdések: de ennek mi értelme?
Őszintén?
Magam sem tudom.
Csak azt érzem, lehetőség szerint meg kell ízlelnem minden részét annak az időszaknak, minden rétegét, vajon mi hogyan, mikor, miért úgy alakult. Alakulhatott.
Talán ezért is született meg a most íródó könyv címe hamarabb mint a az első sor:
ÖSSZEFÜGGÉSEK TÉNYEKKEL – A Szellemi Búvárok Pesti Egyletének története.
NAGYÍTHATÓ TÉRKÉP (az alanti térkép csak akkor működik ha a Google fiókodba be vagy jelentkezve.) Térkép 2 (ez mindig működik)
Tehát értsd jól és úgy – mintha ott élnék és része lennék a folyamatnak.
Talán ez, egy kétségbeesett utólagos rekonstrukciója az eseményeknek.
Minden dokumentumot fotót, nevet, történetet – jót is, meg rosszat is – megtalálni feldolgozni, átélni. Remélve, hogy hiteles történet kerekedik ki ebből a 150 évből.
Hát ezért a Lussin. Legalábbis most ez a válaszom. Mivel azonban a „véletlenek” ugye, működnek lehet hogy lesz más válasz is?!
Hajtott valami Lussin-Piccolóba – most már elárulhatomom hogy Lussin szigetén nemcsak kicsi Lussin van (Piccoló) hanem egy nagy (Grande) Lussin is. És természetesen a Grande Lussin a kisebb, és a Piccolo Lussin a nagyobb „kisváros”. Csakhogy érdekesebb legyen.
Mindegy, engem a kicsi Lussin (Male Losinj) vagyis Adelma érdekelt, vajon ő miért ment oda minden évben kihagyás nélkül, csaknem negyven éven keresztül. Ödön a férje is itt halt meg 1921-ben.
Miért, s hogyan sikerült a Villa Adelmát megszerezniük?
Abbáziát és Lussin-piccolót csaknem megszállva tartják a magyarok. (1899)
„Ma már a Quarnero két főpontját, Abbáziát és Lussin-piccolót csaknem megszállva tartják a magyarok. Abbáziában inkább a Zau bourg Saint Leopold* dominál, míg Lussin-Piccolóban a gentryk (dzsentrik), a képviselők vannak otthon. Kedves üdülőhelye ez Bartha Miklósnak is.. Éghajlata akárcsak Nizzáé. Olyan lágy, hogy szinte simogatja az arczot és mintha tágulna a nagyvárosi portól, füsttől elgyötört tüdő. Ferencz Ferdinánd, a magyar korona várományosa néhány év előtt nagy sikerrel használta a sziget balzsamos klímáját. A főherczeg, éppen úgy, mint Meránban, rendkívül népszerű volt ott, és tartózkodásának emlékére «Riva archiduca Francesco Ferdinando-nak nevezték a rakodópartot. Különösen sűrűn megfordulnak Lussinszigetén az uralkodóház tagjai, mert Lussin-Grandéban emelkedik Károly István főherczeg remek kastélya, melyben az év jó részét tölti.” – Magyarország 1899 május
*Szent Lipót Mandic 1866. május 12-én született és 1942. június 30-án halt meg. Horvát etnikai származású, Herceg Noviban, Boka Kotorskában (a mai Montenegró) született… Szüntelenül arról is álmodozott, hogy újraegyesítse a katolikus és ortodox egyházat, és keletre menjen. A gyónás apostolaként és az egység apostolaként vált ismertté. Elmondott egy híres imát, amely a mai ökumenizmus előfutára.
Valamelyik korabeli újságban olvastam egy mínuszos hírben, akkortájt divat volt erről értesülni (talán az Országgyűlési Tudósításokban?), – hogy Bartha Miklós országgyűlési képviselő úr (egyben újságíró, és főszerkesztője az Ellenzék c. lapnak) nyaralásra az Adriára indul Lussin Piccolóba. És viszi magával Adelma könyveit. ( A Szellem, erő, anyag-ot és a két kötetes ÉLETEMBŐL c. könyveket.) Egyébként ott ismerkedett meg Adelmáékkal.
Vay Adelma.
— A Magyarország c. lap eredeti tárczájából részletek —
Irta : Bartha Miklós.
„Az Adria partvidékére pihenés czéljából szoktam menni. Ez már olyan szokásom, mint a macskának a mosakodás. Betege lennék, ha koronkint“ el nem mehetnék »egyedül hallgatni a tenger mormolását, futó hab zúgását.« Ilyenkor könyvet nem viszek, újságot csak elvétve látok — »nem írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok.« Nézem a nagy vizet, a még nagyobb eget, a nyíló erikát, a fényes csillagot és az óránkint változó színjátékot a tenger tükörében. Lelkem tündérvilágok ligeteiben bandukol ; elmém elpepecsel egy-egy parányi kagylóval és kétségbeejtő kitartással lesem a csodálatos medúza mozdulatait. A csendnek, pihenésnek, nyugalomnak ebben az állapotában jutott kezembe két vaskos kötet «Aus meinem Leben» czím alatt. írta Adelma Vay. […] A napló majdnem egyhangú. Tüköre egy férjét szerető asszony lelki világának, aki szűk határok közé szorított társas életben mozog. Meséje, eseménye a könyvnek nincs. Az ember felkél, öltözködik, eszik, rakosgat, levelet ír, sétál, virágot ápol, alszik. Másnap megint. A téli hónapokban elmegy Lussin-Piccoloba, a nyári hónapokat Gonobitzban tölti, egy stájermarki kastélyban. Ennyi az egész. Mi itt a megírni való ?Azonban Gonobitz vadregényes tájon fekszik. Fenyvesek, sziklák, patakok, várromok, puha legelők, virágos rétek és friss lóherés táblák között. Lussin-Piccolot pedig három oldalról nyaldossa a tenger. Észak felől a bűbájos Quarnerolo hullámai ostromolják, ha bóra fúj. Délnyugatra nyílt tengere van sziget nélkül, láthatár nélkül egészen az afrikai partokig. Fölötte uralkodik a nagy Giovano bércz és északnyugaton a süveges Ossero korong, párolog ha nedves az idő, daczosan mutogatja sziklás oldalát, ha a napsugár ölelgeti. […] A szél megsimogatja arczodat, a napsugár megcsókol, a levegő átölel. Te is végigsimítod szemeddel a tenger tükörét, beszívod a mező illatát és mámorosan tárod ki karjaidat a leáldozó nap felé. És foly az enyelgés reggeltől estig. Mézesheteket él a lélek. Minden érzékünk szeretkezik. Lényünk megtelik színekkel, hangokkal, illatokkal. A virág elbűvöl, a hullám megigéz és minden, amit látunk, hallunk, érezünk, egyik varázslatból a másikba ragad.
Vay Adelma pedig itt él.
Ebben a naplóban egy asszony jelentkezik, aki hisz. Igazán hisz. Nem a formalitások között, nem egyházi szabályok között, nem megirott dogmák útvesztői között szólal meg ez a hit. Minden naphoz egy imádságot fűz , gyakran idézi és magyarázza az evangéliumot; de hogy melyik vallásfelekezethez tartozik az író, azt nem lehet a könyvből megtudni. Jóság és szeretet van minden sorában.
Vay Adelma egyszerűen hisz. Hite rendületlen. Erősebb a béreznél, mélyebb a tengernél.Hisz az Istenben, a kinyilatkoztatásban, a Jézusban, a lélek halhatatlanságában. És arrólgyőződött meg, hogy a jóságos Isten megáldottaőt látással és engedelmességgel.
Vay Adelma alaposan ismeri az evangéliumot.Hivatásos pap sem ismerheti jobban. Miként alelkészek textust keresnek a szentkönyvben,úgy ez a nő is, naponként egy-egy mottót idéz ,s valamelyik evangélistából. Némelyik mottójahomályos. Ezt aztán röviden, markáns vonásokkal magyarázza meg. Némelyiket ő magasem érti. Ilyenkor «trance» állapotba ringatjalelkét és Melanchton megdiktája neki a magyarázatot. Azt hiszem, hogy egyetlen eregetősem találna hibát ebben a magyarázatban.”
Magyarország, 1903. április (10. évfolyam, 78-102. szám)
Čikat / Cigale: Then & now (Régen és most)
Nikola Andrijčić
Fiume és a magyar-horvát tengerpart (kiegészítő történelem)
„1480 körül még Piccolo és Grande, mint közös helység szerepelnek. Történelmi szerepet csak akkor kezd játszani Lussin, mikor a kunyhóban lakó földmíves és halászgató szláv nép a velencei olaszokkal érintkezik. A XV. századtól kezdve (mint a nevekből is látszik) először Grande, bevándorolt olasz lakossága jut szerephez. Grande fejlődését annak köszönheti, hogy a bevándorolt hajós olaszok, a keresztes háborúk nyomában lépett kereskedelemben, a kelet és a nyugat portékáit nagy nyereséggel eladó tranzitáló kereskedők lettek. Az ez időben híres grandei hajós kereskedők megrakták vitorlásaikat Velencében a nyugat iparcikkeivel, amiket az ázsiai kikötőkben nagy nyereséggel adtak el. Üres hajóikat, pedig megrakták a Kelet nyers terményeivel és azt drágán adták el Velencében, így vagyonosodott fel Grande olasz lakossága. Jóval később fejlődött ki Piccolo. Míg Grande gazdagodott és fiai nem egy velencei háborúban mint híres hadvezérek tűntek ki, addig Piccolo halásznépe szegényes kunyhókban húzta meg magát.
Hirtelen megváltoztatta e viszonyokat az Istriából jövő Bernardo Capponi orvos, ki vagyonával és megalapított biztosító társaságával, a gyors fejlődés útjára tereli Piccolót. 1794-től kezdve, olasz tengerjáró kereskedők telepednek le Piccolóba, a vagyon rohamosan gyűlik, melyből felépülnek a Riva pompás házsorai. Hajózási iskola (Scola Nautica) alakul, mely annyira fejleszti a hajózást, hogy hovatovább száz piccolói hajó szeli a világ tengereit. A rohamos gazdagodásnak villámcsapásként vet véget a gőzhajózás elterjedése, mely inkább Nyugat-Európában fejlődik ki és a nyugati népeket gazdagítja.
E változásba Lussin nem tudott beleilleszkedni és így más irányban kellett kárpótlást szereznie. A Grande halászattal, majd 1892-óta osztrák és magyar vállalkozók kezdeményezésére mint üdülőhely igyekszik az elveszett jövedelmet pótolni. Enyhe klímája, gyönyörű vegetációja, hangulatos olasz építkezése, csendje és pormentes levegője ez irányba szép jövőt jósolnak. Rövid időre nyúlik vissza Lussin legújabb településének, Cigalenak története. Ez a kies, buja vegetációval szegélyezett csendes öböl, (Piccolótól délre néhány percre), még 1990-ben legfeljebb a halászoknak volt tanyája vagy a sirokkó elől menekülő hajó asyluma. Midőn azonban felismerték a piccolóiak a cigalei tengeri fürdés előnyeit, a hosszú fürdő idényt, a víz feltűnő nagy melegségét és a partnak fürdésre annyira alkalmas voltát, először vagy húsz kabinos fürdőt építettek. Ma már a húsz helyén a kabinok százai közé csinos kioszk ékül, homok- és jégfürdőhelyek csalogatják májustól októberig a fürdőzőket, a tavaszi hónapokban pedig a napsugarat szomjazó közönségét.”
Fiume és a magyar-horvát tengerpart (Magyarország vármegyéi és városai, 1897)
VIDEÓ. Kattints a képre! A fenti Adelma kép helyszíne. Ez a villa előtti öböl kiépítve.
Itt voltam. Léptem a lábanyomát, hallgattam a tengere morajlását, a fenyvese susogását, a madarai csiripelését, üldögéltem a parton. Van ebben erő, nem is kevés.
