AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 20.

János evangéliuma 8. rész 12-32. vers

12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18 Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22 Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29 És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30 A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok;
32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XX.

János evangéliuma 8. rész_ 12-32. vers

2
A 12. versben Krisztus magát „a világ világosságának” nevezi, teljes tudatában az Ő magas missziójának, melynek értelmében Ő hivatva volt a világnak világosságot, igazságot, megváltást hozni. Ismét nem akarták Őt megérteni a farizeusok, ők jól tudták, hogy Ő a megígért Messiás, de mert Ő szegényen jött, földi fény és pompa nélkül, azért szégyennek tartották Őt elismerni Izrael Királyának és Messiásának. Minthogy Ő szerette a tiszta szelleműeket és jószívűeket, a gőgösöket és pompát kedvelőket pedig üldözte, azért ők is üldözték Őt.

15. vers. Az emberek ítélnek az anyag szerint, az érzékileg észrevehető szerint, és milyen keveset tudnak ők abból, ami igazán a szellem belsejében, az emberlélek legmélyén lakik és történik! Azért igazságtalan és hamis az ő ítéletük. Krisztus azt mondja, hogy Ő maga senki fölött sem ítél, de hogy igenis ítél akkor, és pedig úgy, amikor és ahogyan az Atya azt neki beadja; tehát Isten akarata és sugalmazása szerint. Itt ismét erősen hangsúlyoztatik és kiemeltetik az összhang Isten és Krisztus között.
Minthogy a farizeusok nem akarnak hinni Krisztus saját bizonylatának, azért hivatkozik a Mester Isten bizonylatára, mely rajta naponként, sőt óránként érvényesül mindnyájuk szeme láttára.
Az összes bizonyítékok és jóslások, melyek a prófétáktól, Krisztus tanítványaitól és apostolaitól származnak, nem elégítik ki az embereket, mert ők nem akarják ismerni sem Istent, sem Krisztust.
E szó igaz a mai napig, mert az emberiség keveset változott.
Manapság is hisz is, nem is, és ingadozik Isten és a materializmus között. Manapság is mozog az angyaltól a démonhoz, világosság és sötétség, halál és élet között. Az emberek megmaradnak ugyanazoknak, mert a Föld, épp mint ilyen, marad vezeklő állomás, vezeklési bolygó, csillagzata az ellenmondásoknak, a forrongásoknak, a vezekléseknek és küzdelmeknek azon szellemek számára, akik arra rá vannak szorulva; innen az a sajátságos egyenlősége az akkori és a mai emberi állapotoknak. Ez az a vörös fonál, mely keresztülvonul a világon: a Földnek ezen fokozata és helyzete, az ilyen szellemeknek éppen rajta való testöltése.
Mindaz, ami meg lett írva, nem volt és ma sem elég bizonylat és bizonyíték az emberek előtt; mert ahelyett, hogy gondolkoznának az igazság kiderítésén, tagadják azt, amit felfogni nem tudnak.
Krisztus nekik ma sem Megváltó, sem Isten irányában közbenjáró, sem Isten szellemének elsődje.

Némelyek gőgből utasítják vissza a közbenjárást köztük és Isten között, ők közvetlenül akarnak érintkezni Istennel és nem akarják megtenni az utat Krisztuson, a Fiún keresztül, vagy mint a „Szellem, erő, anyag” című könyvben mondatik, a Kettőn keresztül.
Itt azonban keményen beleütköznek egy változhatatlan törvénybe. Mert a törvény szerint Isten kezdetben teremtette szellemeinek elsődjeit és csak a bukás után – mint kiengesztelő tagot – a másodfokú szellemeket. De ezek is megoszlottak és az ő bukásukból, vagyis a törvénnyel való szakításukból fejlődtek: anyag, érzékiség, a törvények feldöntése, hamis fogalmak, igaztalanság.
Midőn Krisztus a gőgös farizeusoknak a 23. versben mondja: „Ti innét alól valók vagytok”, akkor ezzel a bukásra és az ellentétre mutat. Krisztus ellenben felülről való, azaz a Legmagasabbiktól, akivel bensőleg egyesítve van. Főképpen az Istennel való ezen egységéről szól Krisztus itt, valamint azokról a törvényekről, melyeket Isten vele közölt s melyeknek képe Ő.
A bűnök és a világ következményei az ellentétnek; aki azokból ki nem vergődik, annak meg kell halnia, s az alá van vetve a halálok és testöltések törvényeinek, míg csak ismét el nem éri az egységet
és az egyetemlegességet.
„Az igazság szabaddá tesz!”

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.

A felolvasás Bibliai részét Tóth Gézától (Patmos), a Szellemi magyarázatot pedig Noémitől halljuk. Köszönet érte.