Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 30.

XXX.

János evangéliuma 15. rész;1-11. vers

1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
7. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
9. A miképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 15. rész; 1.- 11. versekhez

XXX.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET 1-11.

   ISTEN a szőlőkertész, a Teremtő, az életadományozó, aki mindent tevékenységre indít. Krisztus a Fiú, a szőlőtőke, a jó szőlőkertész követője. Minden szőlővessző, azaz minden cselekedet, mely nem hoz jó gyümölcsöket, semmis s az örökké maradandó élet számára nem számít; de a jó cselekedetek jó örök gyümölcsöt hoznak és még ezerszer gazdagabbak és jobbak lesznek utóhatásuk horderejére nézve.

   Mi akkor tiszták voltunk, azaz eltelve buzgalommal és hittel, minthogy láttuk Krisztust, hallottuk az Ő szavait, az erő és szeretet folyamát nyertük belőle. Aki megmarad az Ő szeretetében, az nem vész el s abban benne van az Úr; szellemi kapocs van akkor közte és az Úr között.

   Aki megmarad e szellemi közösségben Jézussal, az sokat fog tudni és sokat fog gyógyíthatni. Hány ember van olyan, akik azt hiszik, hogy benne vannak ebben a szellemi közösségben Jézussal, pedig nincsenek benne -, mert hiányzik belőlük az igazi alázatosság. Hányan tartják magukat alázatosaknak, és mégsem azok! Akinek az alázatosság szava mindig az ajkán van, az nem hordja azt szívében. Sokan azt hiszik, hogy imádkoznak, és mégsem teszik azt az igazság szellemében, mert nincs meg bennük a megadás és odaadás Isten iránt.

   Az 5. vers alkalmat szolgáltatott egy valóságos anyagi égő pokolban való hitre. Ez tisztán emberi magyarázata Jézus szavainak, melyeknek szellemi értelmük van, s itt éppúgy, mint sok más, amit Krisztus mondott, képletes beszédet képeznek.

   Jézus szavainak ezen emberies értelmezései sok bajt okoztak. Azt a hitet keltették, mintha Isten fizikai kínokkal büntetne -, mégpedig örökkévalóságon keresztül.

   Viszonylagos igazság tényleg van némileg e magyarázatban, mert a töredelmetlen szellemeknek csakugyan vannak idegszellemi fájdalmaik és szenvedéseik, miről az emberiség mostanában az ily szellemeknek médiumok útján való megnyilatkozásaiból értesül. Érzékiségükből kifolyólag elkövetett bűneik következtében megtartanak a bukott szellemek egy súlyos, vastag idegszellemet, egy durva idegaurás testet, mely a külbenyomásokat idegszellemileg és szervesen megérzi. Innen van, hogy sokan megérzik a hideget, a meleget, a sötétséget, sőt emberi szerves fájdalmakat is, akár az anyagi ember.

   Ezt a „szegény lelkek”-nek is nevezett boldogtalan szellemek nyilvánították a kezdetleges idő sok keresztény embere előtt. Némely szellemek állították és állítják még manapság is, hogy ők örökös kínszenvedésekben élnek, minthogy ez nekik így látszik. 

   Kérnek az emberektől imákat és jó cselekedeteket, amelyek nekik segítenek, fájdalmaikat enyhítik, s őket megváltják, azaz a tiszta szellemfokozatokhoz elvezetik.

   Imádkozni a szegény bukott szellemekért, könyörületesnek lenni irányukban, őket médiumi úton oktatni és vigasztalni, testvéri kötelessége minden embernek; mert Isten meghallgatja ezeket az imákat és szeretettel kíséri ezen tetteket.

   Igaza van tehát az egyháznak azzal, hogy a halottakért való imákat minden ember szent kötelességévé állítja; csakhogy helytelen a túlvilági állapotokra vonatkozó dolgokat, a poklot, tisztító tüzet és mennyet illetőket változhatatlan hitdogmáknak kijelenteni; mert ezen dolgok felől az emberiségnek mindent még tanulnia kell – és Isten nagy kinyilatkoztatása számos médiumok útján fogja őt ezek tekintetében felvilágosítani és oktatni.

   A 7. vers mondja: „Bármit kér az igazságos ember Istentől, meg fog az neki adatni.” Miért? Mert az ilyen csak azt kéri, ami igazságos, és a kérelem teljesítése magában az igazságban fekszik.

   Dicsőítsétek Istent ilyen imával!

   Az összes emberekhez mondja Krisztus a 9. versben: „Amint szeret engemet az Atya, én is úgy szeretlek titeket, maradjatok meg abban az én szeretetemben.” El ne térjetek tőle és az én parancsolataimtól.

A felolvasás Bibliai részét Tóth Gézától (Patmos), a Szellemi magyarázatot pedig Noémitől halljuk. Köszönet érte.