Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 34.

XXXIV. János evangéliuma 17. rész; 1-3. vers

1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 17. rész; 1-3. versekhez

XXXIV.

EZEN fejezet tartalmazza a Megváltó legfenségesebb szavait, az Ő szeretetének legmélyebb, legbensőbb imáját! Hadd imádkozzuk Vele és hadd ismételjük e szavait! El mondotta azokat a vacsora elfogyasztása után, azon óra után, amelyben mi Őt, a kenyeret törve, megdicsőítve, megláttuk isteni világosságban, fényalakoktól körülvéve! Egy pillanata volt ez a legmélyebb áhítatnak, fenséges, Istenben való elmerülésnek! És mondta Jézus: „Ezen vacsora maradjon nektek emlékeztetőül” a mai napra, ünnepeljétek azt, mint szellemi örömlakomát, melynél én mindig jelen akarok lenni szellemben és erőben. És felemelte szemeit az égbe Istenhez, az Atyához és könyörgött erőért és megdicsőítésért, hogy igazságosan betölthesse a most következendő nehéz órákat. Kimondhatatlan kín töltötte el szellemét, mert maga előtt látta az összes szenvedéseket; a gúnynak minden szavát, a becsmérlésnek minden faját fokozott mértékben érezte meg!

Jézus uralkodott a maga testén, hatalmában bírta azt és képes volt vele rendelkezni. De az Ő küldetésének és áldozatának betöltéséhez tartozott, hogy nemcsak szellemileg, hanem emberileg is kellett szenvednie. A Földön való megjelenése, azon való élete már egymagában is végtelen nagy áldozat volt részéről.

Gondoljátok csak el, elhagyta Isten közelségét, az örök igazság és világosság országát azért, hogy a Földön az emberiséget megváltsa bűneiből! A testet öltött emberszellemek elfelejtik az általuk elhagyott szellemi birodalmat mindaddig, míg emberi testben járnak a Földön; Jézus azonban határozottan tudta, hogy honnan jött és mi mindent hagyott Ő el az emberek kedvéért – s ebben áll az Ő áldozatának fokozottsága.

Valamely kényesen és finomul nevelt királyfira nézve, bizonyára nagy megpróbáltatás volna, ha hirtelen beleesnék durva, vad,tisztátlan emberek kezébe, akik őt szellemi durvasággal bántalmaznák,és testi fájdalmakkal öldösnék. Így járt Krisztus. Összehasonlítva a világosság országával, melyből Ő idejött, a Föld valami borzasztó rablóbarlang. Mennyire furcsának és kínosnak tetszhetett neki ez a földi élet, az embereknek ez a bűnös üzérkedése!

A 3. versben így szól Krisztus: „Ez pedig az örök élet, hogy tégedet egyedül ismerjenek lenni igaz Istennek, és akit elbocsátottál, a Jézus Krisztust.”

Ez a vers világos és megérthető; itt nincs szó három-felé osztásról, az Isten-egyéniség lényegének feldarabolásáról és újra egyesítéséről. Itt nincs szó a különféle egyházaknak és felekezeteknek a bizonyság tekintetében sokféle felfogásairól, amiben sem ész, sem logika nincs. Hát talán Krisztus úgy, ahogy jelentkezik, a maga egyéniségével, mint egy Istennel egyező szellem, mint az Atya küldöttje, aki a megváltáshoz hatalmat és erőt nyert Istentől, nem elég jó és magasztos nektek? Kellett nektek az Istenséget feldarabolni, három Istent teremteni? Nem tudtátok ti megkülönböztetni tanulni egymástól Istent, a nagy Teremtőt és az engedelmes Messiást? Mikor pedig Krisztus maga, Istennek legelső tisztelője parancsolja nektek, hogy egyedül Őt imádjátok, önmagát pedig ezen Isten küldöttjének nevezi, akit Ő imád!

Óh emberek, milyen messze vagytok ti a Jézus szónak helyes megértésétől, és mennyire elferdítettétek azt! Ismerjétek csak fel az egyedül igaz Istent, s akit Ő elküldött, a Jézus Krisztust, miként ez azt nektek mondja a 3. versben!

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.