Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 36.

XXXVI.

János evangéliuma 18. rész; 1.-35. vers

  1. Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ő és az ő tanítványai.
  2. Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival.
  3. Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
  4. Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?
  5. Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt.
  6. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.
  7. Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.
  8. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;
  9. Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.
  10. Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
  11. Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
  12. A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt,
  13. És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala.
  14. Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
  15. Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába,
  16. Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.
  17. Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.
  18. A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.
  19. A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.
  20. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
  21. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, a miket nékik szólottam.
  22. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?
  23. Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
  24. Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
  25. Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.
  26. Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
  27. Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.
  28. Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
  29. Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
  30. Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.
  31. Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
  32. Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
  33. Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
  34. Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?
  35. Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 18. rész; 1.-35. versekhez

XXXVI.

A SZERETETNEK és az imának eme szavai után Jézus önként alávetette magát azoknak az összes kínoztatásoknak és megaláztatásoknak, melyek halálát megelőzték, s azzal végződtek.

   Neki lett volna hatalma és ereje mindezt elkerülni; csakhogy ily eljárása ellenkezett volna az Atya akaratával s a saját missziójával. Mint engedelmes Fiúnak meg kellett hoznia az áldozatot, melyhez tartozott az is, hogy Ő éppen, mint az emberiség megváltója emberileg szenvedjen s így a megváltás terhét embertermészeti módon megérezze. Történjék pedig ez az Ő második természete, fizikális emberi természete által, hogy megváltsa mindazokat, akik Benne hisznek, hogy az összes bűnök jóvá tétethessenek.

   Így látjuk Őt, mint embert s egyúttal, mint elsőd szellemet eltűrni a legnagyobb fájdalmakat, azokat viszonozni a legnagyobb szeretettel, kifejteni a legmagasabb akaraterőt. Idegaurás módon érezte meg a testi fájdalmakat, szellemileg a lelki szenvedéseket.

   Így töltötte be megváltási hivatalát, hogy mindazok, akik Benne hisznek és Istenhez a Messiás nevében fordulnak, meghallgatást és megváltást nyerjenek. Önként vette fel a keresztet, önként járta végig a szenvedések útját, mint bántalmazott, kigúnyolt, elítélt ember, mint szabad, magasztos, isteni szellem. Ennek a megváltási missziónak általános és nagy célja: kiengesztelni az ellentétet a törvénnyel, összhangzatossá változtatni a világegyetemet.

   Óh, kedves emberek, bámuljátok csak Jézus türelmét és szenvedését, miképp le nem tért egy hajszálnyira sem az Ő törvényes útjáról! Pétert nyugalomra inti, midőn a szolgának levágta a fülét és szólt hozzá: „Avagy nem kell-é meginnom a pohárt?”

   Emberek, ha benneteket hamisan ítélnek meg, ha becsmérelnek, sőt ha elítélnek benneteket, akkor olvassátok el figyelemmel Jézus szenvedéseinek történetét és vegyetek példát az Ő kitartó szeretetéről! Már valami jelentéktelen szócska haragra lobbant benneteket és a kardhoz nyúltok, hogy megvédjétek azt, amit ti becsületnek neveztek – bármily áron. Hát Jézus – vajon nem lett volna Neki ereje, mindazokat legázolni? De Ő nem alkalmazta ezt az erőt, hanem megmaradt az életnek és a missziónak törvényében, mely neki előírta, hogy szenvedjen és tűrjön!

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.

A felolvasás Bibliai részét Tóth Gézától (Patmos), a Szellemi magyarázatot pedig Noémitől halljuk. Köszönet érte.