POZITÍV GONDOLATOK 54. - Evangéliumi Spiritizmus

A szeretet mint összetartó erő

„Mindnyájan részei vagyunk a nagy egésznek. Bár külön-külön is egy egészet képezünk, de egyik a másik nélkül mégis hiányos. Aki lelkünknek természet szerint rokona, tehát hasonló vágyaktól fűtött, az legyen bármilyen állapotban, mégis a mi szívünknek ritmusát érezzük az ő lelki rezgéseiben is, és így önmagunkat fedezzük fel benne. Ez a tudat a mi lelkünknek boldogságot és kiegyenlítődést nyújt, és a hiányok nagy részben pótolva vannak. Mindent elkövet tehát a szeretet, hogy az esetleg meglazult szálat megerősítse, vagy ha elszakadt, összekösse, csakhogy a lelkünknek ezt a hiányzó részét el ne veszítsük. Mert akit valaha szerettünk, az a lényünknek kiegészítő része lett természet szerint, és annak helyét senki és semmi be nem töltheti és nem pótolhatja, mert minden lélek az ő sajátos természetével oly kapcsolatot, oly rezgést vált ki, mely a maga sajátosságaival új alakulásoknak adja meg a képződési lehetőséget. Aki csak kevesekkel tud szeretetben összekapcsolódni, annak kisebb lehetőségek nyílnak meg, tehát színekben, formákban szegényebb marad.[…]

Azért nem pótolhatja senki a másikat, mert a lelkek külön-külön más hatást, más rezgést váltanak ki egymásból. Gyakori eset, hogy akik egykor egymást ismerték, több testöltés után akár mint emberek, akár mint szellemek összetalálkoznak. Az emlékek ugyan, melyek az alakkal egybetartozó életkörülményeket őrizték, már elmosódtak, mert olyan régen volt és olyan nagy távolság állt kettőjük közé időben és térben, hogyha a szellem ezt kikutatni akarná, elfáradna a keresgélésben, és mégis, amikor találkoznak, a csodálatosan finom rezgésre, mely a lélekből előtör, felfigyel a lélek, és az egykor régen abbamaradt érzés, az egykor régen elszakadt kötelék felújul, és folytatódik tovább ott, ahol abbamaradt.[…]

Az embernek a földi életben sok alkalom nyílik jó érzéshullámzásokat teremteni, amelyekkel kellemes érzést örökít meg magának. Miután ezekből a gondolat- és érzésrezgésekből alakul ki az ember jövője, érdemes jó magot vetni, és a rosszat gyomlálni. Mert a rossz érzés rezgéseit nemcsak az érintkező lelkek, hanem hanem még az ezek erőhullámzásának körzetébe esők is megérzik, és boldogok vagy szenvednek alatta.

Az erők, amint említettem, összehozzák a feleket ügyeik rendezésére. Ezekben az esetekben a kiegyenlítődni kényszerülő felek között nagy szerepet játszik a vérségi, a hatalmi és az anyagi kötelék, amelybe helyeztetnek. Tehát nem a vonzódás szerint állítja össze a feleket a törvény, hanem a kiegyenlítődés szüksége szerint. Ha nem volnának az embereknek bűneik, hibáik és tévedéseik, akkor a vonzódás törvénye lenne a nemzetek, a családok és csoportok testöltése körül az egyedüli törvény. Így azonban a törvény elsősorban a kiegyenlítődést akarja létrehozni, s csak azután, amikor az ember a tévedésektől már szabad, lép át az érzelmi fejlődés terére. Amíg azonban az ember érzelmi világát a külső befolyástól megtisztíthatja, és a szeretetét mély lelki érzéssé fejlesztheti, sok csalódás éri, mert a szeretetnek- mint ti is tudjátok- sok fokozata van. A szeretet legmagasabb megnyilatkozása az áldozatkészségben nyilvánul meg. Ez a szeretet az, amelyről Krisztus beszél mint legnagyobb szeretetről a földön, mondván: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mint aki életét adja barátaiért.”

Ez a boldogságot adó és váró szeretet az, amire az emberek vágynak. Ezt a vágyukat azonban sok csalódás és szenvedés keresztezi mindaddig, amíg csak meg nem tanulja az ember, hogy adjon, de érte ne várjon vissza semmit. Aki már ilyen érzéssel tud adni, azt nem éri sem fájdalom, sem csalódás, ha nem is kap vissza semmit. […]

…Isten a legtökéletesebb szeretet. Őt csak a szeretetben ismerhetjük meg. Aki még nem tud önmagából valamit adni, azaz nem tud áldozatot hozni, az nem ismeri az Istent; és az nem is lehet boldog.

Az igazi áldozat az, melyet úgy adunk, hogy nem számítunk eredményre, vagyis a saját énünk részére nem várunk semmit, ami kedvező volna, hanem magáért a jóért tesszük a jót, hogy használjunk vele ott és annak, akinek arra a mi megítélésünk szerint szüksége van, Istentől várva a jónak előmenetelét.”

A Névtelen Szellem közleményei Eszter médium útján. II.kötet/ III. rész: A szeretet