ÉLETEMBŐL – ÉLETEMRŐL – ADELMÁTÓL 3.

ÉLETEMBŐL – ADELMÁTÓL- részletek az I. kötetből 3.

ISTEN HATALMA ÉS A HIT ÁLTAL LESZÜNK ÓVA, VÉDELMEZVE EGÉSZEN AZ ÜDVÖSSÉGIG.

Szerencsésen megérkeztünk. Elsősorban is le kell írnom a mai Polában töltött napunkat. Egész délelőtt folyamán Polában sétálgattunk. Pompás meleg nap volt! Boldog vagyok, hogy már nem kell 10 fok hideget szenvednem. A kikötő az impozáns hadihajókkal állandóan gyönyörködtettek engem. És a sajátos, sós tengerillat; ezt úgy, de úgy szeretem. Igen, szenvedélyesen szeretem a tengert. – Megtekintettük az arénát, mely egy római amfiteátrum romja. A rakparton áll, ahonnan a nyílt tengerre láthatni. Ha elgondolom, hogy valaha mindez életteljes és gazdag volt! Az aréna rendkívül érdekes, olyan, mint egy kis Colosseum. Virágzó rozmaringot szakítottam ott le. Pola minden parti magaslatán pompás erdőket látni és a kikötő közepén szigeteket, amelyek szintén meg vannak erősítve. Az idegenvezető a következőket mondotta ezek felől: „Az Amfiteátrum a régi római birodalom idején épült fogadalomból. Septimus Severus és Caracalla császár tiszteletére 198-211. Krisztus után. Az aréna befogadóképessége kb. 20000 személy. A négy toronyszerű építmény speciális sajátosságai ennek az arénának. Ezek valaha lépcsőházul szolgáltak, melyeken keresztül az eső ellen védelmül szolgáló sátortetőket kifeszítették, s amelyeken az emberek fel- s lejártak. Általában úgy gondolják, hogy az arénában vízi ütközetek kerültek előadásra és a megfelelő berendezések maradványait is felfedezni vélik. Az Arénától a rakparton végig, visszafelé vettük utunkat. A parton álló hatalmas épület a gyalogsági laktanya, melynek háta megett áll a Dóm, külön harangtoronnyal, miként csaknem mindenütt egész Istriában. Innen távolabb következik a kikötőhely, utána az arzenál. Ezek után a főtérre jutunk, a régi fórumra. Ez egy gótikus – mór stílusban kivitelezett épület; majd a nyitott loggiával és virágágyakkal díszes városháza következik. Nem messze innen egy mellékutcában van Augustus temploma, mely Kr. után a nyolcadik században lett helyreállítva igen kecses dimenzióban, melynek remek az állapota. A helyiség korlátozott és sötét. Egy időben a pogány templom keresztény templomként szolgált, majd később magtárként használták; jelenleg pedig leleteket tartalmazó múzeum van benne elhelyezve. Most pedig lépjünk a főtérről a szemben lévő főútra, melyen haladva eljutunk Sergier diadalívéhez, melynek építési ideje Augustus császár korára esik és pedig röviddel az actiumi csata után 30 évvel Kr. előtt. Ez az emlékmű a Sergier család tagjainak tiszteletére lett felajánlva. Az épületet pompás rozsdapatina borítja és festőien korhadt. A diadalívtől az arzenálútra tértünk, ahol a filigrán tengerészkaszinó áll egy szép kert közepén, mely kert a legszebb növényekkel gazdagon telített. Innen nyílik a hosszú arzenálút, s csodaszép szent Polikárp épületéhez, ahol egy csodás ligetben Miksa császár szobra áll. Itt a padon ülve egy ideig megpihentünk. Velünk szemben egy kapitány ült a feleségével és egy szép dadával, ki parasztruhában volt és kb. hat hónapos kisgyermeket tartott a karján. A fiatal szülők elsőszülöttjük kedvességében gyönyörködtek. A gyermek állandóan: „bau! bau! schau!” kiáltásokat hallatta, amit édesapja elragadtatással hallgatott! Majd így kiáltott fel: „Ő már Baum-ot akar mondani!” A fiatal apák illúzióinál nincs különb!

A felső úton visszatértünk a városba és elérkeztünk a Monte Zarco-ra, ahol Tegetthof szobra áll. A mögötte álló épület az új csillagvizsgáló, ahonnan pompás kilátás nyílik a városra, a kikötőre és a brioni szigetekre. Az erődítés mellett is elhaladtunk. Ezután sietősen a jachttérre hajtottunk, a tengerésziskola előtt elhaladva. Nagyon érdekes a Pola úton sétálgatni. A városnak délies, olaszos jellege van. Lakosai nagyobbrészt horvátok, kiknek öltözése festőien szép. Anyanyelvük horvát és olasz keverék. A férfiak éppen olyan megnevezhetetlen, kimondhatatlan valamit hordanak, mint a felső-magyarországi tótok. Szállószobánk ablakából pontosan a kaszárnyaudvarra pillanthatunk és a regruták kiképzését szemlélhetjük. Az ezred-dobos éppen a dobot erősítette fel egy csinos kis pónira. A dob csónakszerű kocsin feküdt. A póni mellső lábacskáival kedvesen tudott kérni, ami rendkívül bájos látványt nyújtott. Délután három órakor a pompás Stefánia gőzösre szálltunk, mely minden kényelemmel felszerelt hajó. A tengeri utazás igazán kellemes és a levegő pompás és üdítő. Az este annyira meleg volt, hogy bundámba burkolózva a fedélzeten maradhattam. A kapitánnyal franciául, a főgépésszel angolul beszélgettünk. Ők Lussingrandéból valók és fivérek. A gépész sok érdekeset mesélt távoli országokba tett utazásairól. Indiában, Kínában, Mexikóban és New Yorkban járt. Végezetül ezt mondotta: „Mindenütt szép, azonban sehol sem oly szép, mint itt Lussinban.” Én nagyon kedvelem ezt a becsületes tengerész természetet. Ők oly hűségesek, bátrak és vidámak, de gyakran babonások is. Nagyon mozgalmas és veszélyekkel teljes életet élnek, mert hiszen a tengerben sohasem lehet megbízni éppúgy, mint ahogy a nőkben sem, – mondják ők! Az asszonyok iránt érzett szerelmük soha ki nem hűl, mivel oly sokat kell tőlük távol lenniök. Így nem tűnnek el bizonyos illúziók. Kilenc órakor érkeztünk a szépséges Lussin-Piccoló-i öbölbe. Elragadó! A fények, a lámpák és a házak körülvettek bennünket. A levegő kristálytiszta és a sötét égbolt csillagokkal van teleszórva. A tengeri úton ismét a vezetőt hallgattam, ő ezt oly alaposan csinálja.

A gőzös elhagyta Polát és Cap Promontor mellett haladt el, mely Istria déli csücske. Scoglio Porer sziklaszirtjén emelkedik a pompás világítótorony, mely rendkívüli fontosságú a hajózás terén! 36 méter magasra emelkedik a tenger felett és a tenger háborgása miatt sokszor hetekig sem közelíthető meg. (Ott egy kedélyes életet képzelek; az öngyilkossággal küzdő embereknek oda kellene vonulniok, ahol ismét életkedvhez juthatnának.) A toronyőrök, mondhatni teljesen el vannak zárva, szigetelve a földtől! A gőzös a rosszhírű Quarnerohoz közeledett. Viharos időben az utazás erre nagyon kellemetlen, mivel a vihar lökései pontosan a gőzös oldalát, oldalfalait ostromolják. (Azonban ahogy említettem, a tó pillanatnyilag nagyon nyugodt volt.) Az első quarneroi sziget az Unie, ahol kőbányák vannak s amelyben szép fehér és kemény köveket fejtenek. Csakhamar megpillanthatjuk a Monte Osserot Lussin szigetén. A gőzös egy csatornán halad át a Canidole és Sansego szigetek között és Bocca Vecán át vezet a nagy és széles biztos Lussin-Piccolo-i kikötőbe. Ezt a kikötőt valaha Vald’ Augustonak nevezték Augustus császár után, aki a Liburni háborúban, a heves bóravihar miatti kényszerből, flottájával alkalmanként ebben a kikötőben csaknem egy teljes telet horgonyzott. A város amfiteátrálisan fekszik a napfényes hegyoldalon, melynek magas csúcsán egy kastély romjai láthatók.

Pula/Pola – ahogy Adelma láthatta