HOGYAN KÉSZÜLTEK A KÖNYVEK?

Néhány véletlen összefüggés – avagy a szellemi vezetés irányítása.

Eljutottunk a Szellemi Búvárok történetének mesélésében kb. 1900-ig. Még publikál Adelma, ereje teljében van, – már megjelent az Égi Világosság magyarul, Grünhut doktor feszt írja tárcáit az újságba „Csevegés a kandalló mellett” címmel. Kapkodják a lapot, gyűlnek a körök az egész országban – Debrecen, Brassó, Szabadka, Komárom, Eger. Erdélyből Felvidékről, Délvidékről óriási levelezésben vannak. – Pesten is tömegével alakulnak a csoportok.

Azonban 1906-ban meghal Grünhut. Havas Andor veszi át az újságot (az Égi Világosságot) – de elakad a dolog. Dr. Hausser Adorjánnak (Havas Andor) komoly beosztása van a Kassa-Oderbergi vasútvonalnál – igazgatóhelyettes. Gyakorlatilag a második ember. Hatalmas fejlesztésekbe kezd a vasút, és mint tudjuk a Forsboom-tól kapott örökséget is ápolnia kell – hiszen újrafordítja az Emanuelt, mielőtt 1923-ban másodszor kiadnák. Szóval nagyon elfoglalt. Így kapóra jön neki Pátkai Pál, aki belemenekül a spiritizmusba, valami fogódzót keres ahhoz, hogy életben maradhasson. 1913-ban miután megházasodott, szeretett felesége 6 hónapra rá meghal. Pátkai vígasztalhatatlan. Keres, kutat, az Egyesületben megtalálja ugyan valamennyire a helyét de választ sehonnan sem kap a kérdéseire.

Így hát dolgozik.

Leveszi az újság szerkesztésének terhét Havas válláról, több mint tíz évig a háttérben mindent ő csinál. Pótolhatatlanná válik. Egyébként okkal, joggal, mert rendkívüli ember. Képzett mérnök, később főmérnök, minisztériumi főtisztviselő, geodéta. Három nyelven beszél ír fordít, gyakorlott gyorsíró. (Ez abban a korban fantasztikus előny, hiszen a beszélő médiumok szövegbe emelése csak így történhetett). Civilként jól keres, egy barátjával összeállva megveszik a Lejtő utcai telket – építkezni kezdenek. Gyönyörű villát építenek.

1925-re meghal Havas Andor,

Pátkai lesz a főszerkesztő. Rohay marad az Egyesület elnöke. Rohay Béla feleségével Máriával még Grünhut idejében kerültek be a Kör-be 1903-ban. Mindketten médiumok. Béla és Mariska, médiummá képzésüket Grünhutnak köszönhetik. Ám Rohay a felesége befolyása alatt van, nem engednek be friss energiákat, lassan kihűl a Grünhut által jó szervezett csoport. Pátkai újdonsült főszerkesztőként hozzájut a „fiókban elfektetett” kéziratokhoz, kiderül, hogy Eszter és köre nagy mennyiségben küldtek médiumi írásokat a Névtelentől közlésre, amik nem kerültek az újságba. Pátkai jó érzékkel fog hozzá ezek feldolgozásához, tömegével kezdi közölni a Névtelen írásait. Az újság előfizetői köre villámgyorsan szaporodik, rövidesen a duplájára nő. De az Egyesület vezetősége a leközölt anyagokat könyvként kiadni nem akarja.

Így érkezünk 1927-hez. Ahhoz a naphoz, amikor Pátkai találkozik Eszterrel.

Innen folytatjuk legközelebb, de hogy szélesebb legyen a látókör ideillesztem Vay Valéria erre vonatkozó emlékezését.

ESZTER ÉS A KÖRE.

A „Médiumi élményeket”, aki olvasta, tudja, hogy a Gondviselés milyen utakon vezette Eszter testvérünket hivatásának betöltésére. Körülötte is úgy alakult meg a „kör”, ahogyan az általában történni szokott: először a család, barátok azután a keresők. Jönnek-mennek az emberek, hullámzanak ide-oda, míg egyszer csak a médium azt veszi észre, hogy az „érdeklődők” elmaradnak, és csak azok tartanak ki rendületlenül, akiket nem a kíváncsiság és „halottaktól tudakozás” csalogatott a körbe, hanem lelkük olthatatlan szomjúságára keresnek üdítő italt. Eszter testvérünk körül kialakult körnek nem voltak írott szabályai, nem volt vezetőség, nem voltak megtorló eszközei. Összekötőkapocs volt köztük: a szeretet. Eszközei: az önzetlenség, egyszerűség, önfeláldozás, egymás segítése, szóval a hit eszközei. A csoport békességben élt, munkálkodott saját, szellem- és embertestvérek javára.

1913-ban már befejeződött „A mai kor vallása”

című első nagy mű, amely folytatása annak a hatalmas szellemi munkának, amely Adelma útján közvetített tanításokkal megindult, és amelynek csúcsán a „Szellem, erő, anyag” címen összefoglalt ragyogó mű tündökölt.
Körülbelül 10 év múlva készen állt „A kegyelem törvényvilága”, amely szinte megdöbbentő bizonyítéka annak, hogy a rajzolásban teljesen járatlan Eszterrel hogyan tudta a Névtelen Szellem azokat létrehozni. A kis csoportban a munka szakadatlan folyt. A később „Névtelen Szellem közleményei” címen nyomtatásban megjelent tanításokból már három kötetre való anyag gyűlt össze. Néhány év múlva a Titkos tanítások I. kötetének megírása is befejeződött. Az eszme igazi követői nem nyugodtak. Szerették volna, ha azokat a gyönyörűségeket azok is olvashatják, akiket körülményeik távol tartanak a közvetlen forrásból táplálkozástól. Eszter testvérünk nem szívesen engedett az unszolásnak.
Mindig azt mondta, hogy majd csak halála után adják ki ezeket az „írásokat”. Hosszas rábeszélésre mégis beleegyezett. Köszönjük Eszter testvér, hogy a nem tudtál ellenállni az ostromnak, mert most, akik melletted állunk és, akik ma ellened fordultak, idővel, ha még ebben az életben nem is, de odaát hálásak lesznek neked munkád gyümölcséért. Mert talán egyebünk sem lesz, mint azokból a drága gyöngyökből elhullatott szilánkok, amelyek a te munkádon, fáradságodon, önfeláldozó szereteteden keresztül a mi kedves Vezetőnk, a Névtelen Szellem, a mennyei hazában felhasználható útravalóul adott nekünk.
Mert ne gondolja senki, hogy a médiumi munka nem munka. Akik így vélekednek, nincsenek még tisztában a médiumitással. Azoknak még sok tanulnivalójuk van. Hisz egyfolytában gépiesen írni, vagy beszélni egymagában a szervezetet alaposan igénybe veszi. Ezt minden tanár, vagy orvos jól tudja.
Köszönjük, hogy minden segítség nélkül végzett háztartási munkád, sőt férjed négyévi harctéri szolgálata alatt az üzlet vezetése mellett, erődön felül az igaz ügy szolgálatára is mindig szenteltél időt, ahelyett, hogy napi fárasztó munkád után beteges testednek a jól megérdemelt pihenést megadjad.

A „NAGY KÖR” 1933-BAN.

„Az egyesület abban az időben már elvesztette dinamikus erejét. Hosszú ideje nem ment se előre, se hátra: „stagnált”. Adelma után jött tanításoknak fénye már elhalványult, s csak egyesek voltak, akik őrizték lelkükben az örökértékű igazságokat. Sok félig megtért ember a szellemi tanításokat jóakarattal ugyan meghallgatta, de az evangéliumi eszme mindinkább háttérbe szorult. A tanítások erkölcsi értékét nem sokba vették. Előtérbe nyomult a „tudálékosság”, a „szellemi önértékelés”, világi természetű dolgok érvényesítése, a vezetőségnek hatalmasságokká növelése, társadalmi osztályozódás, tekintélyek előtti hódolat, merev szabályok, egyszóval mindazok a tulajdonságok és tényezők, amelyek alkalmasak egy közösségi élet felbomlasztására. Annak, hogy magasabb szellemek nyilvánulhassanak meg; egy körben, feltétele, hogy a közösségben résztvevők érzés- és gondolatvilága alkalmas legyen a nagyobb igazságok befogadására. Tisztább világok szellemlakói csak tisztább lelki légkörben tudnak tanítani. Ilyen „stagnáló” kör sokszor észre sem veszi, hogy a jól elindított vonat más vágányra futott, értelmi és erkölcsi színvonala alászállt, és egyszer csak ott tartanak, hogy nem vállalkozik tanító szellem, hogy abban a körben nyilatkozzék, mert nem is tud. Az ilyen körre ráillenek a kedves Vezetők szavai: „Akik figyelmeztetik az embereket tévedéseikre, hibáikra, nem kedves vendégek a földön: ezeknek nincs divatjuk. Éppen így azok a szellemnyilatkozatok sem kedvesek, amelyek a megtérést, javulást sürgetik. Sokkal rokonszenvesebbek azok, amelyek hazug festékkel színezett mennyországi állapotokat ígérnek a megtéretlen léleknek.” (Névtelen Szellem közi. II. köt. 301.)

PÁTKAI PÁL.

Az egyesületben kialakult testvéri kör, amely már arra az útra lépett, amelyet most jellemeztünk, a jó Isten végtelen szeretete, jósága és türelme folytán megmenekült ettől a sorstól, és küldött egy embert, akinek közreműködésével az egyesületet visszaadhatta rendeltetésének és folytathatta a kör azt a munkát, amely Adelma; a Doktor bácsi, Antal testvér és mások munkájával megszakadt. Pátkai Pál testvérünk életét mindenki ismeri. A „Misztériumok” című művében leírta, hogy mik voltak azok az események, okok, amelyek a túlvilági élet és az ott uralkodó törvényszerűségek kutatására indították. Hat hónapi boldog házasság után elvesztette, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretett: drága feleségét, a duálját. Amikor a koporsó fedele bezárult, s a rideg hantok kopogtak a szeretett lény földi testének nyoszolyája felett, akkor hasított lelkébe a felismerés semmivel nem enyhíthető fájdalma. Nem lehet leírni a fájdalmat, amit érezhetett, mert évtizedek után is, ha csak emlékezett a kedvesre, könnyektől lett nedves a szeme. Sóvárgott lelke a szeretet után. Elképzelhetjük, hogy micsoda gyógyító balzsam volt lelkének, amikor egy olyan közösségbe irányította végzete, ahol a szeretetről szellemi lények tanítottak, abból a világból, ahová a drága feleség eltávozott. Nem, is házasodott meg ismét soha. Amikor szorgalmas munkával összekuporgatott pénzecskéjén felépítette a Lejtő-utcai házát, lelkében már kirajzolódott a jövő képe, amelyet hosszú évek múlva közölt csak bizalmas barátaival. Aki szerető hitvesét elvesztette, olyan mint a szárnyaszegett madár: húzódik oda, ahol szeretetet kap. Otthont akart. Ez késztette arra, hogy házát megosztotta először L. P-al.