Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 27.

XXVII. János evangéliuma 12. rész; 42-50. vers

42. Mindazáltal a főemberek közül is sokan hívének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
  43. Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
  44. Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
  45. És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
  46. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
  47. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
  48. A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
  49. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
  50. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.

XXV. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 12. rész; 42- 50. vers

A 42. vers megmondja nektek, mennyire köti az embereket az óhitűség (ortodoxia) és a világi tekintély. Sokan a főemberek és főpapok közül hittek a Krisztusban és felismerték Benne, már csak ész szerint is, a megígért Messiást, de hallgattak, mert a kiátkoztatástól s a közösségből való kizáratástól féltek. Többre becsülték a világ előtti tekintélyt, mint az Isten előtti igazságosságot.

A 40-50. versekben mondja Krisztus, hogy „aki Őbenne hisz, az hisz az Atyában is és hogy e hitben van minden maradandó üdvösség”. Aki nem követi Krisztus szavát és megveti az Isten elismerésének törvényét, a felebaráti szeretetet, különösen pedig aki ismeri Krisztus szavát és megváltó erejét s ezeket mégsem becsüli, az elítéli önmagát és homályos ellentétté lesz, akinél csak egyenetlenség, szakadás található.

Krisztus bizonyítja, hogy Ő mindezt Isten rendeletére mondja, hogy Ő eszköze az Atyának, hogy tehát minden tisztelet és köszönet a legmagasabb Atyát és Teremtőt illeti.