Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 38.

XXXVIII.

János evangéliuma 19. rész; 1-42. vers

1. Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.
  2. És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,
  3. És mondának: Üdvözlégy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt.
  4. Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.
  5. Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
  6. Mikor azért látják vala őt a papi fejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne.
  7. Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.
  8. Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;
  9. És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
  10. Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
  11. Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.
  12. Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!
  13. Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és űle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.
  14. Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
  15. Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!
  16. Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.
  17. És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:
  18. Ahol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
  19. Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
  20. Sokan olvasák azért e címet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
  21. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
  22. Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam.
  23. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
  24. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
  25. A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
  26. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
  27. Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
  28. Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
  29. Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
  30. Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
  31. A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
  32. Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;
  33. Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
  34. Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
  35. És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higgyetek.
  36. Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
  37. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.
  38. Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
  39. Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
  40. Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
  41. Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
  42. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 19. rész; 1-42. versekhez

XXXVIII.

És Jézust a vitézek megostorozták, kigúnyolták, kikacagták, – s ő eltűrte ezt. Szelíden, nyugodtan, eltelve türelemmel és szeretettel ment ő keresztül szenvedésein, példaképpen mindenki számára! Pilátus megkönyörült Jézus szenvedésein, még most is meg akarta őt menteni a legocsmányabb haláltól; de nem lehetett! A farizeusok bosszúja nagyon is hangosan nyilatkozott az elvakított nép által, mert ez még hevesebben követelte Krisztus megfeszítését.

Pilátus még egyszer beszélt Jézussal egyedül, ekkor monda neki az Úr, hogy az, aki őt elárulta, viseli a legnagyobb felelősséget az ö haláláért, nem pedig ő, Pilátus; és hogy senkinek sem volna hatalma Őt megölni, ha Ő nem önkényt adná oda magát áldozatul az emberek kiengeszteléséért – és megváltásáért. Pilátust nem engedte nyugodni a lelkiismerete, még egyszer szólott a néphez: „íme, lássátok, Ő maga mondja, hogy Ő a ti királytok”.

Itt azonban nem használt már a szó, mert az emberek azon szellemek befolyása alatt állottak, akik Jézust, az elsőd szellemet megalázva, kigúnyolva és megölve akarták látni. És Jézus megtette az utat a kereszthalál felé!

Kedves emberek, hogyan magyarázzam meg, hogyan írjam ezt le nektek?! Ugyan, nem érzitek azt át önmagatok, amikor olvassátok az evangéliumot? Nincs itt szükség a magyarázatnak egyetlen szavára sem! Olvassátok csak, olvassátok az evangéliumi történetnek egyszerű szavát és sirassátok, óh emberek, az Úr szenvedéseit, melyeket a bűnösök helyett az ellentét kiegyenlítéséért szenvedett. Ujjongj, óh emberiség! E szenvedések hoznak neked megváltást, megszabadulást a bűntől és szükségtől, ha méltánylod azokat. „Asszony, ímhol a te fiad!” Tehát már nem anyának nevezte Máriát – ő csakugyan képe volt csak egy anyának, az Ő teremtett testének tiszta hordozója, a tisztaság és szeretet magas hatványa. Jézus szenvedéseihez legközelebb állottak az övéi, mert ő is átélte úgy, mint Jézus, az összes szenvedéseket és kínokat idegaurás módon és szellemileg! Most pedig megparancsolta nekem a Mester, hogy legyek neki hűséges fia – s én az is voltam neki élete végéig.

Nekem és az Ő összes követőinek akkor majd meghasadt a szívünk az Ő szenvedéseinek láttára; de bírtuk az Ő feltámadásának ígéretét, az ő megdicsőülésének reményét, amit kinyilatkoztatni kellett a világnak. A világnak meg kellett látnia, hogy Ő királya az összes embereknek, Istennek Fia! Ez a hit tartott meg bennünket. A próféták jóslatainak és jövendöléseinek teljesülése itt minden pontban, minden tényben feltűnően hű és igaz. Jézus kimúlt, szelleme megszabadult a buroktól; de Ő körülvette azt, mintegy összetartva, mígnem elérkezik a felbomlás ideje. A föld emberei számára már nem volt ő a látható, élő emberfia, azért monda: „Elvégeztetett”.

Igenis, el volt végezve az a nagy mű, a legnagyobb szeretetáldozat be volt fejezve!

Most átvettük az Ő testét s elhelyeztük a sírban, várva az Ő Ígéretének teljesülését és feltámadását. De a farizeusok is gondoltak ezen ígéretére, azért jól őriztették, sőt lepecsételtették a sírt. Még most is azt hitték, hogy hatalmukban bírják Őt és gőgjükben hatalmasabbaknak képzelték magukat, mint Isten igéjét, a prófétáknak és Jézusnak Ígéreteit!