Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 44.
Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 44.

Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 44.

XLIV.

Lukács evangéliuma 6. rész; 39- 49. vers

39. Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
  40. Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
  41. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
  42. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
  43. Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
  44. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
  45. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
  46. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
  47. Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
  48. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
  49. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.

Szellemi magyarázat a Lukács evangéliuma 6. rész; 39 -49. versekhez

XLIV.

   Olyan könnyű dolog, mást elítélni, anélkül, hogy tudná az ember, milyen nagy volt annak a megkísértetése, milyen súlyos a megpróbáltatása, milyen távol van tőle a segítség. A saját kísértéseiteket ismeritek, valamint azt a sok botlást is, melyet azokból kifolyólag elkövettetek. Legyetek azért szigorú bírák önmagatok ellen és távolítsátok el a gerendát, mely a saját szemeteket homályosítja el. De mások szíveiben nem vagytok képesek olvasni, tehát azok fölött ítélkezni sem, mert a bírói ítéletnek, ha igazságos akar lenni, jól megfontoltnak és az összes körülmények tökéletes ismeretén alapulónak kell lennie. Minthogy pedig ennek az ismeretnek többnyire hiányában vagytok, azért gyakran szálkát véltek látni testvéretek szemében s el akarjátok azt onnan távolítani felsőbbségetek tudatában – s íme, ez a szálka gyakran csak csalódás, melyet előidéz a saját szemetekben levő és látásotokat elhomályosító gerenda! Amit ti gyakran gáncsoltok, azt inkább megvizsgálni és saját eljárástokkal összehasonlítva magatokkal szembe állítani tartoznátok, s akkor gyakran – nagyon gyakran – kénytelenek volnátok beismerni, hogy az a szálka annál a másiknál vagy éppenséggel nem volt meg, vagy pedig összehasonlítva a bennetek levő gerendával, egészen csekély és jelentéktelen. Ha már egyszer megszoktátok felebarátaitok szeretetteljes keresztény megítélését, akkor már egy nagy lépést tettetek meg, – de nehéz ám ez a lépés! Mérlegeljetek minden szót, hogy nem haszontalanul bántó-e, hogy csak a tiszta igazságot tartalmazza-e; mérlegeljetek, minden ítéletet, hogy pártatlan-e, hogy a tényeknek s ezek okainak tökéletes ismeretén alapul-e. Képzeljétek bele magatokat, mások helyzetébe és fontoljátok meg, hogy miként kívánnátok ti mások által megítéltetni ezen vagy amazon saját eljárásaitokat és gondolkodásotokat? És ha mindezt megfontoltátok, akkor cselekedjetek másokkal szemben úgy, miként azt tőlük magatokkal szemben óhajtjátok.

   Ne törődjetek azzal, hogy mit mond a világ, elégedjetek meg saját lelkiismeretetek helyeslésével; olyan tanácsadó ez, aki sohasem téveszt meg, hacsak tisztában vagytok azzal, miképpen kell azt megkérdezni. „Miért mondjátok pedig nékem, Uram! Uram! ha nem művelitek, amelyeket mondok?” Így szól tovább a Megváltó az összegyülekezett tömeghez s így szól közületek is többekhez. Némelyek formaságok és lelkigyakorlatok által törekszenek eleget tenni keresztény kötelességüknek, azután pedig ölbe rakják kezeiket, ahelyett, hogy dolgoznának az Úr szőlőjében. Mások meg elvetik a formát és megelégszenek azzal, hogy gondolataikat áhítattal felemelik Istenhez, s ebben látják a valódi ima lényegét. Mi pedig azt mondjuk nektek: Az igazi ima erőteljes cselekvésből áll, fáradhatatlan munkából, abból, hogy a számotokra előírt álláson belül minden, rendelkezésetekre álló eszközökkel hozzájáruljatok önmagatok és az emberiség megsegítéséhez, nemesítéséhez, javításához. Sem a hit egyedül, sem a bűntől való tartózkodás egymagában nem visz benneteket az üdvösséghez, hanem ez a kettő egyesítve összes tehetségeitek és erőitek egyidejű kihasználásával jó, közhasznú célok érdekében. Ezen van az Isten áldása! Építsétek a ti házatokat szilárd sziklatalajra és erősítsétek meg jó cselekedetekkel. Távolítsátok el belőle mindent, ami tisztátlan, ami gyarló, az összes előítéleteket, minden szeretetlenséget, minden gőgöt s akkor a ti hiteteknek ez az épülete állni fog örökön örökké! Vizsgáljátok meg hiteteket saját eszetek és mások eszének (könyvekből vagy beszédekből szedett) ismérveivel, és csak azt fogadjátok el és tartsátok szorosan, ami megáll saját lelkiismeretetek ítélőszéke előtt.

   Ily módon megtaláltátok azt a megingathatatlan sziklatalajt, melyre rárakható szellemi életetek épülete úgy, hogy ellenállhasson minden viharnak, és dacolhasson az előítéletek, a hitetlenség, a hamis felvilágosodottság árjával. De ha nagyon is könnyen hívők vagytok; ha restelltek vizsgálni, boncolni és ítélni; ha irtóztok az ész és a lelkiismeret próbakövétől; ha lanyhán kezelitek szíveteknek a hit befogadására való előkészítését, amely pedig hivatva van arra, hogy a ti útmutatótok, a ti megingathatatlan törvénykönyvetek legyen: akkor nem akadtatok szilárd talajra, hanem homokra építettetek. S amidőn jönnek a viharok és az árvizek, midőn támadólag lép fel ellenetek az élet a maga kísértéseivel; akkor meginognak az alappillérek, és milyen könnyen lehet a ti aggodalmas, sekély hitetekből tévhit vagy hitetlenség! És hogyan fogtok majd helyt állni, ha elhívnak benneteket a testetlen szellemi életre, ahol az anyagból kivetkőzött ész, ez az isteni világító eszköz, szembe fogja állítani a maga világosságát a ti sötétségetekkel, és megvilágítani a ti tévedéseiteket? Vizsgáljátok tehát összes szellemi adományaitokkal, az összes rendelkezésetekre bocsátott erőkkel és eszközökkel, és kérjetek Istentől világosságot és erőt! Ha azonban felismertétek a helyest, akkor válasszátok azt zsinórmértékül, s el ne térjetek tőle egy hajszálnyira se. Mert minden, akár a legkisebb eltérés ettől az egyenes vonaltól veszélyeztetheti egész épületeteket és az ürességnek olyan állapotába terelhet benneteket, mely borzasztó! Aki mindvégig ki nem tart az élet bármily viszonyai között, az a célt eltévesztette. Aki feladatát jól meg nem tanulta, az kénytelen azt megismételni. És rettenetes a bánata, keserves a fájdalma az ily szellemnek egy ily elvesztett földi élet fölött, mely neki mit sem használt, amidőn utóbb belátja, hogy ezt a nehéz munkát akadályokkal súlyosbítva újra kell kezdenie!

Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 44. Lukács evangéliuma  6. rész; 39- 49. vers

Download this article as an e-book

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük