ÉLETEMBŐL – ÉLETEMRŐL – ADELMÁTÓL 2.
ÉLETEMBŐL – ÉLETEMRŐL – ADELMÁTÓL 2.

ÉLETEMBŐL – ÉLETEMRŐL – ADELMÁTÓL 2.

ÉLETEMBŐL – ADELMÁTÓL- részletek az I. kötetből 2.

„Uram én hiszek, légy segítségül az én hitetlenségemben.”

Vay Adelma 1880

„Így, most az összes ablaktáblák zárva vannak, a fehér hó láthatatlanná vált és a lámpák barátságosan megvilágítják a kedélyes lakóhelyiségeket. A szobák visszatükrözik tulajdonosuk egyéniségét.
Mindenki saját ízlése szerint rendezi be lakását. Én képtelen volnék egy számomra ellenszenves tárgyat megtűrni. Csak bizonyos személyek ajándékait tartom meg, olyanokét, akiket szeretek és gyakran ajándékoztam el olyan tárgyakat, melyek ellenszenves egyénektől származtak. Nagyon szeretem az antik dolgokat, az olyan tárgyakat, melyek már nagyon régiek és sok mindent átéltek. Úgy tűnik nekem, mintha a léleknek egy bizonyos jellegével bírnának. A modern dolgokat egyáltalán nem szeretem. Ha úgy esténként ezt a húsz régi órámat felhúzom – beszélgetek velük. Mi mindent értek már meg ezek!
Ezen Ige mindmáig úgy hangzik, mint egy visszhang: „Uram én hiszek, légy segítségül az én hitetlenségemnek.”
Ez rámutat az emberi gyengeségekre. Igen, az ember úgy véli, úgy gondolja, hogy van hite; azonban mily gyakran rendül meg a hit kicsinységek és kellemetlenségek következtében. B. grófnő, ma egy pompás bonboniert küldött nekem, karácsony után, amikor az ember már egyáltalán nem kap ajándékot. Az ilyen meglepetés kétszeres örömöt szerez. Nem csak gyermekek, matrónák is örülnek a bonboniernek.
Amikor még tizenhat esztendős voltam, egy ötven éves nő nagyon öregnek tűnt nekem és most, amikor magam is annyi idős vagyok, már nem találom úgy.

Mily szépen, szelíden jön mind közelebb az öregség. A természet ezt jól berendezte. Az ember lassan beleszokik
az öregségbe.”

Download this article as an e-book

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük