MEGISMERÉS (144)
IMA a Hephatából – Adelma
Hálát adok Neked, Istenem,
minden jótéteményedért,
amellyel naponkint,
sőt óránként elárasztasz.
Én szegény, gyönge teremtmény,
felfogni sem vagyok képes,
mennyi hálával tartozom Neked.
Gondoskodásod és szereteted,
óh Istenem,
szakadatlanul körülvesz engem.
Mindaz, amit az ember
véletlennek nevez,
a Te isteni rendelkezésed,
hogy örök üdvünkhöz
közelebb vigyen minket;
de mi
emberi rövidlátásunknál fogva
nem tudjuk azt fölfogni
és megérteni,
és nem vagyunk Irántad
eléggé háládatosak;
sőt gyakran
igazságtalanságnak tartjuk
a javunkra szolgáló
megpróbáltatást.
Jó Istenem,
hálával akarok
fogadni mindent,
ami Tőled jő.
Téged dicsérő hálaének
legyen egész életem,
mennyei jó Atyám.
Magamban mindig
bizalomtól áthatva
akarom mondani:
Tudja az én Istenem,
mi szolgál
lelkem üdvére.
Ámen.
*
A fösvénység az érzelmek világának megdermesztője.

Abonyi Tibortól kaptunk képes idézeteket a Névtelen Szellem nyilatkozataiból. Ezekből tallózunk.

























































