Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 42.

XLII.

Máté evangéliuma 15. rész; 1- 20. vers

1. Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
  2. Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
  3. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
  4. Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
  5. Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
  6. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
  7. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
  8. Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
  9. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
  10. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
  11. Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
  12. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
  13. Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
  14. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
  15. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
  16. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
  17. Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
  18. A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
  19. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
  20. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 21. rész; 1 -25. versekhez

XLI.

2.vers.”Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától?” A legrégibb isteni parancsolat kedvéért. Mert ők törvényes szellemek és tudják, hogy az emberek rendelése Isten törvényének (mely a mózesi tízparancsolatban jut anyagi kifejezésre) megszegése.

13.vers. „Minden palánta, amelyet az én mennyei Atyám nem plántált, kiszaggattatik”.

Mindazok a formák és dogmák, melyek ellenkeznek a természettörvénnyel, zavarják az életet, ölik a szellemet. Gátolják a haladást, mint burjánzó kúszónövények az igazi vallásosság fáján, melyeket ebbe rosszakaratú és esztelen kertészek oltottak, mint kártevő gaz, a szellemi korszak folyamán le fognak nyesetni. Minden, ami a vallásosság köpönyege alatt világuralomhoz, fényhez, címhez és papi hivatalokhoz tapad, emberi becsvágy műve s elpusztul az idők folyamán. Sok mindenféle, ami valamikor időszerűnek látszott, az idők folyamán túlélte magát és megszűnik lenni szükségszerűség és hatalom. Az Istenfogalom örökkévaló, a megváltás fogalma kereszténységi, az eggyé levés fogalma szellemi. Mindennek megvan a maga korszaka, a maga turnusa, a maga beteljesülése szellem- erő-anyagban. Minden megtalálja a megtámadhatatlan, elkerülhetetlen számtörvényben a maga eredetét, továbbképződését, eggyé levését. Így megtalálta az Isten kegyelemszövetsége (az ellentétnek egy őt megváltó természettörvénybe rekesztése) a maga törvényes keletkezését a mozaizmusban (Mózes vallás, zsidó vallás), törvényes továbbképződését a kereszténységben és meg fogja találni a maga törvényes beteljesülését vagy eggyé levését a spiritizmusban. Az Isten eszmének (Ábrahám vallásának) gyökerén a mozaismus a fa, a kereszténység a virág, a spiritizmus a gyümölcs, és az ítélet (az evangéliumi rosta) az aratás. Az Isten rostája szakadatlanul működik; minden születés és minden halál ennek a működésnek a következménye, és a nagy aratásig ki kell rostálva lenni mindennek szellem- erő-anyagban az élet vagy a halál számára.