POZITÍV GONDOLATOK 67.

   „Szükség néktek újonnan születnetek”

(Jn. 3:7)

„Szükség nektek, hogy újonnan szülessetek víztől és Szentlélektől.”  A víztől való újjászületés azt jelenti, hogy a lélek megismerje azt az igazságot, amely igazságban fölismerheti az ő Istenét, s hogy az Isten törvényének engedelmeskedve járja az élet útját. Az isteni kegyelem azután, amikor elégnek látja azokat a hiábavaló fáradozásokat és erőfeszítéseket- amelyek csak arra vannak hivatva, hogy az embernek megmutassák a saját kicsinységét, tökéletlenségét, gyengeségét és gyarlóságát, s amikor az ember kicsinységének tudatában segítségért kiált, elküldi hozzá az Ő Szentlelkét, amely megvilágítja az ember lelkét, és átemeli a nyomorúságok, a tudatlanság és a bizonytalanság világából a világosságra, a bizonyosságra, az ismeretre.

Amikor az Úr az Ő feltámadása után bizonyságot adott Magáról azoknak, akik az Ő igazságát megértették, elfogadták, magukévá tették, akkor eltűnt a látható világból, eltűnt azok elől, akik üldözték; de megmutatta Magát azoknak, akik Őt befogadták, akik hittek az Ő beszédének, akik tanítványul szegődtek Hozzá, akik szerették Őt, akik a szívükbe, lelkükbe zárták, és akik érezték a lelkükben, hogy Ő volt az üdvözítő, Ő volt a Megváltó, akit az Isten elejétől fogva megígért. Ezekért élt, ezek számára támadt fel, ezeknek mutatta meg Magát, és ezekkel továbbra is fenntartotta a kapcsolatot.

    A búcsúzás pillanatában pedig, mielőtt elhagyta a föld szféráit, ismét és újra ígéretet tett azoknak, akik lélekben Hozzá kapcsolódtak, hogy nem hagyja őket árván, hanem megtér hozzájuk, s elküldi a vígasztaló Szentlelket, azt az örök kapcsolatot létrehozó hatalmat és erőt, amely eggyé teszi, összeforrasztja azok lelkét, akik hittek Benne, az Általa hozott eszmében, az Ő ígéretében; egybeforrasztja őket Önmagával: a beteljesedéssel.

     Ő előttük ment azon az úton, amelyen a megváltás munkáját elvégezte, de fényesen megvilágítva nyitva hagyta azt az utat Maga után, hogy valakik hisznek Benne, el ne tévelyedjenek a világban, hanem azon az úton kövessék Őt, amelyet megmutatott, amelyen az Ő fénylő lábnyomai világítanak az Őt követők részére.

      És amikor az árván maradt tanítványok együtt voltak az ő szívük szomorúságában, elérkezett az ígéret beteljesedése a szélviharban, az égiháborúban, amely megreszkettette a levegőt és az erőket, s közéjük szállt a megvilágosító Szentlélek látható alakban, és átformáló erejével erősekké, bátrakká, hatalmasokká tette az árván maradt tanítványokat:  a félénkeket, akiket a sátán megriasztott, akiket a földi hatalom elkezdett üldözni. Ettől fogva erősek, bátrak lettek. Nem az ő emberi énjük változott át, nem ők maguk voltak azok, akik azután felvették a harcot a sötétség fejedelmével, hanem a bennük lakozó Szentlélek, aki ezeken az eszközökön keresztül elkezdte a munkát: a kiválasztást, amely még ma is tart, és tart mindaddig, ameddig a menny kapui be nem zárulnak.”

Ezoteriák I.: A Szentlélek munkájának benső értelmezése

A Pozitív Gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. A felolvasást is. Attól ilyen jó.