Aki kinőtt a föld porából
„Nem az a szent, aki a külső vallásosság szerint „szent” életet él, hanem az, aki már belső felemelkedésével szemléli mindazt, ami körülötte hullámzik.
A szent és tiszta világnézet már nem ad alkalmat a gonosz áramlatnak, hogy bármely elvnél, bármely világi érzésnél megköthesse azt, aki lélekben fel tudott emelkedni. Azért az embernek első és legfőbb kötelessége itt a földön az, hogy javuljon. […]

A világ eseményei azokat, akik lélekben már fel tudtak emelkedni, felháborítják. Ennek így is kell lennie, mert ezeknek test szerint az emberek ügyéért is harcolniok kell. Mert itt, a földön az emberi testből kell kinőni a lélek virágainak. Az emberi test az a melegágy, amelybe beültetik a nemesebb virágok magvait, hogy az eljövendő mennyek országának már kész virágzó és gyümölcsöző erdői legyenek. Az emberi testbe kell elhinteni az előfeltételeket: az igazságot és a szeretetet, hogy a természetnek legyen mi után fejlődnie, amikor mintákért fordul az őt irányító szellemfluidok felé. S azoknak, akik az általános alapvető munkának munkásaivá lettek, nemcsak magukért, hanem az összesért is dolgozniok és szenvedniök kell.
Ennek a nagy munkának tervezője és építője Krisztus, Aki hogy a világnak példát mutasson, lejött a földre, szenvedett és meghalt békén, csendesen, hogy az igazság mélységes és a szeretet magasztos elvét örökségül adja az emberi természetnek. Mintegy tisztító fürdőt adta ezt a szellemeknek, hogy abban megfürödve a lélek lerázza a bűn szennyét és a törvény bilincsét.
Akik tehát lelki fejlettségük szerint már ebbe a forgásba jutnak, akik már az igazság eszméjében mint ténykedő egyének munkát vállalhatnak, azok a túlsó parton állók részéről gyűlölettel találkoznak. Ezt tapasztalva nem szabad ellanyhulniok, mert ők nem a holt erők irányítását vannak hivatva vezetni, hanem azt a folyton erősbödő áramot, mely ténykedik, harcol és győz.
Írva van: „aki végig megáll, az üdvözül.” A végig megállás alatt nem egy élet alatt való makacs kitartás értendő a jó mellett, hanem a folytonos fejlődés alatt újabb és újabb próbák provokálása, szóval különböző testöltések vállalása, és a próbákban való megállás. S ha ezek során a föld vonzása kimerült, vagyis az egyénnel szemben elvesztette erejét, akkor az egyén felülemelkedik rajta és szabaddá válik.
Amíg úgy nézitek az eseményeket az életben, mint emberek, addig sokat nem értetek meg, mert mint emberek csak a kész eredményt látjátok. Más azonban az igazi szentek világnézete. Ők mindenben a jót látják: még a fájdalmakban és megaláztatásokban is.
Gyermekeim, Isten igazsága mindent javatokra ad a földi életben, és megadja az erőt, meg az alkalmat is, hogy az ember magát a bűntől megtisztíthassa. De az ember sokszor teljesen eltérő célokat lát maga előtt; azért a földi életben való megtérés nagyobb, mint a szellemvilágban való tíz megtérés, mert amint az Úr mondotta: „ a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
Azért az Úr sohasem azt nézi, ki milyen bűnben szenved, hanem azt, hogy akar-e meggyógyulni? S ha akar, megáldja ezt az igaz elhatározást, és kegyelmébe fogadja a megtérőt. S ha valaki a próbáiból diadalmasan szabadul, igen nagy részt elveszít a bűneiből: vagyis a terhet leveszi róla az Úr, és a föld törvénye kiegyenlítve látva a tartozást, távozni hagyja a bűn betegét. […] Az ilyen lélek már nem érez vágyat a bűnre, ha visszajön is a földre, mert erkölcsi fejlettségénél fogva utálja azt. Ez neki természetes, mert legyőzte a bűnt.”ől él.”
A Névtelen Szellem közleményei Eszter médium útján, II. kötet, VI. rész: A megtérés/4. Aki kinőtt a föld porából
A Pozitív Gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. A felolvasást is. Attól ilyen jó.





























































