AMIRE BIZTOSAN NEM A SPIRITIZMUS A MEGOLDÁS – MÓRICZ ZSIGMOND
Móricz Zsigmond és Piros Mihály – avagy – hogyan NE foglalkozzunk a spiritizmussal, mert biztosan helybe megyünk a pofonokért.
A két háború közti időkben elharapózott az a hiedelem, hogy a spiritiszta szeánszokon még a legelvetemültebb kérdésekre is választ lehet kapni. Gyakori volt, hogy jónevű tollforgatók híres színházi emberek, Karinthy, Kosztolányi Móricz, akkortályt befolyásos vagy híres-hírhedt un. „médiumhoz” fordultak megoldhatatlannak gondolt kérdéseikre.Persze meg is lett az eredménye, csakhogy nem úgy ahogyan a hölgyek urak elképzelték.
Így járt Móricz Zsigmond is. Móricz, élete utolsó irodalomtörténeti témájaként Vörösmarty Mihály nevével foglalkozott. Erről írta utolsó riportját, amely az általa szerkesztett Kelet Népe folyóirat utolsó számában jelent meg 1942. szeptember elsején, halála előtt három nappal, Boldog Margit regéje (Spiritiszták közt) címmel. (Erről egy következő cikkben)
Móriczot nagyon érdekelte Vörösmarty nevének alakulása:
„Már nagyon régen hallottam, hogy az anyakönyvbe az van beírva, hogy apja Vörös Mihály. De sohase volt alkalmam, hogy kimenjek Nyékre megnézni az eredeti anyakönyvet […] Nekem tetszett, hogy Vörös Mihály a Zalán futásához ezt a lobogó nevet kovácsolta ki, hogy Vörösmarty […] Milyen szép és méltó név. Pláne történelmi múltja is van. Pázmány korában volt egy Veresmarty Mihály, aki református lelkipásztorból rekatholizált, később kath. püspök lett belőle.”
A szellemek majd megmondják
Annyira izgatta őt a kérdés, hogy kérte spiritiszta barátját, Hillebrand Jenőt, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét, hogy idézze meg Vörösmarty Mihály szellemét, kérdezze meg a feltételezett névváltoztatásról. Vörösmarty szelleme egy óbudai kiskocsmában jelent meg a spiritiszta szeánsz résztvevőinek. Hillebrand kérdésére ezt válaszolta: „Móricz Zsigmondnak igaza van. Az én dédapám, a negyedik nagyapám, Piros Márton volt.”
Ki a Piros, ki a Vörös, ki a Vörösmarty?
Móricz a szellem közlésén még inkább felbuzdulva elhatározta, hogy alaposan kivizsgálja a Piros—Vörös—Vörösmarty kérdést. 1942. június 21-én Székesfehérvárról Budapestre utaztában Kápolnásnyéken leszállt a vonatról, hogy a költő szülőföldjén tájékozódjon. A katolikus lelkészi hivatalban Bertha Pál lelkésztől megtudta, hogy Vörösmarty Mihályt nem a református törzslakosságú Nyéken, hanem a szomszédos, katolikus Nadapon keresztelték. „Kis sváb-község, láttam az anyakönyvet, s engem is meglepett, hogy Vörös Mihály” — mondta Bertha Pál. Móricz Nyéken Vörösmarty gyermekkori lakóházát — a mai Vörösmarty Emlékmúzeumot — is meglátogatta, amely akkor Kresz Géza hegedűművész tulajdona volt. Látogatásáról így számolt be utolsó riportjában:
„A ház mai gazdája ismert nevű hegedűművész, felesége angol születésű nő, de Vörösmarty-gyűjtők és a kegyelet teljes. Hogy a Vörösmarty apja csak Vörös Mihály volt volna, sose hallották, pedig a családjuk mindjárt a Vörösmarty halála utáni időkben vette meg a házat földdel az akkor szétfoszlott grófi birtokból. Régen ez volt a tiszttartók lakása. Van egy Album a ház gazdag könyvgyűjteményében. Ez a székesfehérvári Vörösmarty Társaság Albuma, melyet 1900-ban adtak ki, mikor emléktáblával látták el a házat. Jó nagy síri táblát ragasztottak a falra; aki benne lakik, mindig érezheti, hogy kriptában él. Annyit látok egyelőre a könyvben, hogy Vörösmarty már az első gimnáziumba azon a néven van beírva, hogy Vörösmarty, a mai írásmóddal. Akkor megdől az ötlet, hogy ő vette fel költői névnek.
Vacsora után minden kiderül
Este nekilátok vacsora után az Album lapozásának. Hát uramfia benne van fényképmásolatban a keresztelési bejegyzés egész oldala: a gyermek neve Mihály, apja neve Vörös Mihály, keresztszülők Cimmermann Fülöp és neje Erzsébet. Születés helye Nyék, az apa foglalkozása uradalmi ispán.
Vörösmarty Vörösmartyként született!
Hogy van az, hogy a szellem minderről semmit sem tud? A spiritisztáknak nagyon lealkonyult előttem. Nem is említem a költő szellemének nyilatkozatát a Piros névről […] Szégyellem, hogy beugrottam.
És így csámcsog tovább kedélyesen Móricz a spiritisztákon, nem is sejtve, hogy alig több mint két hónap múlva (halála után) esetleg „személyesen” folytathat diskurzust Vörosmartyval, vagy akár az apjával a túlvilágon. Tisztázva a nagy helyzetet: ki volt a Piros, a Vörös és ki döntött a Vörösmarty-ság mellett.
Gyanítom döcögött az újság eladása és megnőtt a remittenda, ezért kellet ilyen körülményesen vizes lepedőt húzni a spiritisztákra.
