POZITÍV GONDOLATOK 74.

Az élet igazi célja

      „Az embernek a lelke nem akkor mutatja az igazi arculatát, amikor fájdalmak és csapások hatása alatt áll, hanem amikor az élete mindennel harmóniában van, és semmiben sem szenved hiányt; vagy hogyha van is hiányérzése, az csak annyi, hogy más oldalról pótolhatja azt a hiányérzetet.

       Azért a jó Isten úgy rendezi be az ember életét, hogy legyen benne szenvedés és fájdalom, de legyen benne megnyugvás, békesség és öröm is, hogy ebben a megnyugvásban, ebben a pihenő állapotban megmutathassa a lélek az ő igazi arculatát; mert ilyenkor látszik meg, ki milyen irányban keresi a lelkének további boldogulását.  […]

       Természetes tehát, hogy Isten a léleknek nem azokat az alkalomszerűen felvillanó, folyton változó arculatait nézi, amelyeket a különböző változások közepette mutat, hanem mindig az egészet; és Isten úgy adja bele az életbe a szükséges megpróbáltatásokat és enyhületeket, hogy a lélek mindig megtalálhassa az ő haladásának irányát; hol innen, hol onnan engedi, hogy megsebesüljön, hogy önmagából, mint a kagyló, kiizzadja azt az értékes szellemi erőt, azt a szellemi megnyugvást, az Istennel való azt a kapcsolatot, amelyre mint a lélek gyógyszerére, minden életnek szüksége van.

       A gyöngykagylónak is mi adja meg az értékét? Nem a benne levő élet. Így az emberi életnek sem az adja meg az értékét, ahogyan a testi ember napról napra él és cselekszik, hanem az, ahogy az ütközéseken keresztül a lélek kitermelje magából azt a mennyei gyöngyöt, azt a mennyei ruhát, amelyben az örökkévalóság birodalmában Isten előtt megjelenhessen.

      Ameddig ez a mennyei ruha az ütközések folytán kitermelve nincs, addig csak a kagyló él, de a gyöngy még nincs kialakulva. Születik és meghal a test a lélek körül, és a lélek ismét csak szenved; hol fel, hol leveti őt az élet sötét, vagy napsütéses hullámverése; hol simán siklik előre élete hajója, hol meg vad viharok között, kétségbeeséssel küzdve várja a vihar lecsendesedését. És ez mind nem maga a cél, hanem a lélek igazgyöngyének a kitermelése; a lélek nemes érzéseinek, Istenhez való ragaszkodásának, az igazság teljes megismerésének elérése és megszerzése az élet igazi célja.

       Mert higyjétek el, egy hányatott, szenvedéssel teljes élet minden fájdalmát, minden kellemetlen ütközését elfelejti ebben a szellemi létben való felébredés pillanatában a lélek, amikor az Isten tekintetét magán érzi, és az Isten tekintetében mintegy újjászületik, mintegy átváltozik arra az életre, amelyet az Isten neki a teremtés pillanatában szánt.

   Nincsen egyetlen lélek sem, aki- ha ezen az átváltozáson keresztülment- vissza kívánná hívni földi életének akár a legfényesebb és legörömteljesebbnek látszó emlékét is.[…] 

       Ami boldogságot csak láttok, ami boldogság után csak vágyakoztok itt a földi életben, amiről a lélek a képzeletében azt hiszi, hogyha elérné, az teljesen betöltené az ő vágyvilágát: az mind csak apró morzsalék, mind csak lehullott, használhatatlan hulladéka annak a világosságnak, ahova Isten hívja, az Őreá figyelő, az Ő szavát hallgató lelkeket.”

Titkos tanítások. A Névtelen Szellem kinyilatkoztatásai Eszter médium útján III. kötet: A lélek igazi arculata

A Pozitív Gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. A felolvasást is. Attól ilyen jó.