Ima Adelmától, idézet a Névtelen Szellemtől 93.
Ima Adelmától, idézet a Névtelen Szellemtől 93.

Ima Adelmától, idézet a Névtelen Szellemtől 93.

ISTENHEZ (161)

Bontsuk ki lelkünk szárnyait, szálljunk e Földről a magasba, legyünk oly tisztákká, mint az angyalok. Hadd repüljön a magasba szabaddá lett szellemünk; hagyjuk lent a földi burkot, hisz ez a megszabadulás. Bontsuk hát ki lelkünk szárnyait! Nézzétek a földön mászó férget, miként repül, mint pillangó, a Nap felé. Már a hernyóban benne rejlenek a szárnyak! Átváltozások útján juthatni az égbe. Ti is küszködve vándoroltok az élet útjain, de már itt magatokban hordjátok a képességet, hogy tiszta angyalokká lehessetek. Adjátok át a testet az anyaföldnek, s bontsátok ki lelketek szárnyait a szellemek hónában! Ámen.

*

Alázatossággal viselni a szegénységet több, mint az alázatosságot a gazdagságban is megőrizni.

„Nagy, áldozatkész, lemondó vagy nagyra törekvő szerelmek nem élnek, és nem élhetnek meg az alacsony bűnökkel terhelt lelkekben, mert a gaz elnyomja azokat. A duálszellemek egymás felé vonzódó hatalmas érzései hiába keresik egymást, lelkük virágainak illatát, porát nem veheti szárnyra a szellő, mert illattalan, korcs virágot hoz az ifjúság tavasza, míg a bűn uralma alatt nyög a lélek. A szeretet összevonó gyűjtőlencséje nem tud a természet erőibe szépet, elbájolót adni, és a lélek a fajfenntartó erőszakos ösztönének engedve, visszaesik a föld porába.”

93. IMA Adelmától, idézet a Névtelen Szellemtől - Hephata - 161

Download this article as an e-book

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük