Pátkai Pál találkozása Eszterrel - Evangéliumi Spiritizmus

Pátkai Pál (1898-1942)

Az Égi Világosság c. folyóirat felelős szerkesztője 1926-tól 1933-ig, felelős kiadója és szerkesztője 1933 szeptember és 1942 október között.

Nyugalmazott m. kir. főmérnök, Kecskeméten született, 1881 jún. 19-én. Érettségi után végezte el azokat a tanulmányokat, amelyek alapján mérnöki képesítést nyert. Pályafutását állami szolgálatban kezdte, Pozsonyban, Besztercén, Munkácson és végül Budapesten működött. 1916-18-ig résztvett a világháborúban. Utazásokat tett Ausztriában, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban. A birtok és városrendezés kiváló szakértője, különleges szakismeretekkel rendelkezik az alsó és felső geodézia tárgyköréből. Szakfoglalkozása mellett főként a transzcendentális lélektan (okkult, metapsichikai és spiritistikai problémák) körébe vágó tanulmányokkal foglalkozik. Vitagyorsíró, a Mérnöki és a Sajtókamara tagja, a „Szellemi búvárok pesti egylete“ (Okkult Tud. Társulat) alelnöke. 1925 óta az Égi Világosság okkult tudományos és etikai folyóirat felelős szerkesztője, az „Utolsó óra munkásai“ c. háromkötetes mű, „Az Isten Országába vezető úton“, „Isten minden mindenben“ és „Népek sorsa“ c. kisebb kiadványok szerzője. Kiadásában több okkultista tárgyú verseskötet és könyv jelent meg. Az Égi Világosság c. folyóirat révén csereviszonyban áll német, francia, angol és amerikai okkultista szaklapokkal. Németül, franciául is beszél.

Keresztény Magyar Közéleti Almanach 1940

Pátkai Pál így ír magáról

Eszter Pátkay Pálban kapta meg azt a hozzá hasonlóan mélyen elkötelezett munkatársat, aki igazi szellemi partnernek bizonyult a médiumi munkájában. Aki értő és avatott feldolgozója lett a szellemi üzeneteknek, aki szerkesztette és kiadását is biztosította a könyveknek.
Ha szeretnénk ezt a szerény és következetes embert, az istenhívő spiritisztát megismerni, legjobb, ha saját önvallomását olvassuk el. Eszter munkatársaként Misztériumok címmel kiadott könyv Egy élet tanulságai című fejezetében magáról is ír: (szó szerinti idézet – ezt a részt okulásul emelem ki, mert nagyon tanulságos – a közreadó szerkesztő)

„Becsületes, hívő protestáns szülők gyermeke voltam, akik imádkozással, vallásosságban neveltek, és én tényleg mélyen vallásos és túlérzékeny gyermek is voltam. Serdülő koromtól kezdve azonban talán egyrészt a természettudományos igazságok fokozatos megismerése, és ezeknek a vallások hirdette tanokkal látszólag szembeszökő ellentéte, másrészt és főleg azonban hitetlen és könnyelmű pajtások befolyása alatt fokozatosan távolodtam a hitélettől, és egyszersmind az erkölcsi felfogásom is folyton lazábbá vált. Fájdalom, ez a süllyedés nagy lelkiismereti viharokkal egészen harmincegy éves koromig tartott. A hit világossága csaknem teljesen kialudt a lelkemben
Olyanná lettem, mint a legtöbb ember: a külső korrektségre nagy súlyt helyeztem, a benső lelki élet azonban egészen elcsenevészedett, végül már legfőbb elvem az élet örömeinek minél nagyobb mértékben való kiélvezése lett.
Ekkor ismerkedtem meg valakivel, aki arra volt hívatva, hogy a sötétségből kivezessen, akit szenvedélyesen megszerettem, és hamarosan feleségül is vettem. Megromlott természetem azonban már úrrá lett felettem, és képtelen voltam ahhoz, aki irántam igazán angyali jósággal viseltetett, szintén jó és igaz lenni, és rövid félesztendei házasság után a kegyes Gondviselés visszahívta őt kínos és fájdalmas őrhelyéről. A spiritizmussal életemnek ez a legnagyobb tragédiája ismertetett meg közelebbről.„

Találkozás Eszterrel

Úgy látszik azonban, hogy a Gondviselés munkáját végző égi kezek az igaz törekvést mindenkor elvezetik a megoldás elé. Ebben az időtájban ismerkedtem meg Eszter médiummal (1927 február 17.), akiről csak annyit tudtam, hogy egyszerű iparos felesége, (Papp Eszter férje – Böhm Mihály fodrász volt) aki által megragadóan mély és csodálatosan szép, evangéliumi szellemű erkölcsi oktatások jöttek. Ahogy megismertem, hamarosan megtudtam azt is, hogy az ő médiumitása egészen sajátságos, a hipnotikus transzból fejlődött, teljesen gépies, ún. szomnambul-médiumitássá.
Eszter szívesen hívott meg egy író-órájára, hogy szellemi vezetőjét megismerhessem. Az író-órán, lakásukban (egyszobás kicsiny lakás volt) csak ő, meg én voltunk jelen. problémámat csak gondolatban adtam fel a vezető szellemnek.
A médium kezében a ceruza megindult a papiroson, és egy oldalon végig meglehetősen távolról kerülgetve azt a témát, amelyről én hallani kívántam általánosságban mozgó feleletfélét írt. Engem ez az eredmény az eddigi sok fiaskó után meglehetősen lehangolt, és a köteles udvariasság hangján szóltam: „Kedves szellemtestvér, én belátom, hiszen eddig is tapasztaltam, hogy médiumon keresztül nem könnyű dolog gondolatban feladott kérdésre válaszolni, ezért én elállok a felelet erőszakolásától és megköszönöm szíves fáradozásodat.”
Erre a médium egyszerre transzba esik és a nyilatkozó szellem így szól: „De igenis, lehet a gondolatban feladott kérdésre válaszolni; a te kérdésed ez: …” és itt betű szerint elmondta azt a kérdést, amelyet én feltettem, illetőleg azt a problémát, amely engem évek hosszú sora óta nyugtalanított, és amely úgyszólván az én életem tengelye volt.
Azután hozzátette: „Az én feleletem pedig ez: és adott egy csodálatos, az addigi felfogásomat és az addigi látókörömet a végtelenségig kitágító olyan magyarázatot és olyan tanácsot, amely nemcsak az én hiányérzetemet töltötte be egészen, de bevilágította az egész további lelki életem útját is, megnyugvást, világos célkitűzést és a boldogságnak bizonyos kiegyensúlyozott állapotát hozva bennem létre.”

Megismerkedésük munkakapcsolattá alakult. 1931-ben Pátkay Pál bekapcsolódott Eszter munkájába, amely egészen 1942-ig, Pátkai Pál váratlan haláláig tartott.

Pátkai Pál halála 1942 október 7.

Pátkai Pál halála nagyon váratlan volt. Semmiféle előzetes betegség nem jelezte, nem voltak előjelek, nem volt semmi „értesítés”. Semmi. Pátkai Pál elvégezte földi feladatait – nem sokkal azelőtt készült el Az utolsó óra munkásai harmadik kötete, amit ő médiumilag írt. Ahogy későbbi jelentkezésében elmondta: szükség volt arra, hogy mihamarabb feldolgozza e földi életét, és készen álljon egy későbbi földre születésre.

Pátkai Pál 1942 október 7-én váratlanul elhunyt.

Értesítés Pátkai Pál temetéséről. Molnár Szilárdnak 1942

— Halálozás. Pátkai Pál m. kir. főmérnök, a Szellemi Búvárok pesti egyletének alelnöke, az Égi Világosság felelős szerkesztője, szívbénulásban október 7-én elhunyt. Halála nagy űrt hagy az okkult filozófia és metapszihika művelőinek körében. Temetése szombaton délután 5 órakor lesz a Farkasréti temető halottasházából.