„IDŐ TÖBBÉ NEM LÉSZEN”

„IDŐ TÖBBÉ NEM LÉSZEN” – hanem állandó lesz az Úr szemlélése.

A keddi csoport beszélgetésén volt szó az idő fogalmáról az Evangéliumi spiritizmus értelmezése szerint. Ennek a gondolatnak feltárására kevés a két óra… Óhatatlan hogy ne kelljen ilyenkor utólagosan rezonálni, továbbgondolni mélyebben értelmezni. Vajon képesek vagyunk-e fogalmat alkotni az időnélküliség állapotáról e földi tudatunkkal, s tudunk-e tenni valamit, hogy megtapasztalhassuk? Évi küldte nekünk segítségül ezeket az általa olvasottakat, miközben utánajárt a gondolatoknak.

Az időtől független pillanatok

„Egy ízben tehát már mondottam nektek, hogy bizonyára mindegyikötöknek voltak – mint ahogy voltak is és vannak is – olyan pillanatai, percei, amikor a lelkét elárasztja valami mondhatatlan boldogság, amelynek semmi köze a földhöz. Amikor az Úr Jézus Krisztus szavait olvassátok, vagy amikor a Szentlélek üzeneteinek egyes részeit hallgatjátok, vagy amikor valami olyan lelki szellemi behatás alá kerültök, amelyet megmagyarázni nem tudtok, egyszerre valahogyan úgy érzitek magatokat, mint máskülönben soha. A szemeteket elönti a könny, a lelki gyönyör könnye, és az az érzésetek, mintha egy pillanatra a menny nyílt volna meg számotokra, és ti beletekintetek olyan dolgokba, amelyeket „szem nem látott, fül nem hallott” és amelyeket szavakban kifejezni nem lehet, mert csak az érzésekben élnek. Itt jusson eszetekbe az Úr ígérete is: „Ha kettenhárman együtt vagytok az én nevemben, én veletek vagyok.” Nos tehát, az ilyen pillanatok azok, amelyek függetlenek az időtől. Az ilyen pillanatok azok, amikor a szellemetek lélegzethez jutott, a Menny levegőjéből szippantott. Az ilyen pillanatokban, ha most utólag visszagondoltok rá, határozottan megállapíthatjátok, hogy tér, idő, élet és minden egyéb egészen távol állt tőletek, kívül álltatok e világon, e világ forgandóságán, s olyan állapotban voltatok, mint akik számára idő nincs. […]

Még azt teszem hozzá, hogy amikor az ilyen pillanat megragadja a lelketeket, és érzitek, hogy az Úréi vagytok, érzitek, hogy Ő, az ő szent ujjával megérintette a lelketeket. Olyankor azt kívánjátok, hogy bár az az állapot örökké tartana, és soha többé ne kellene visszatérni az „időbe”, ahol rátok gondok, kötelezettségek, bajok, küszködések várnak, és minden egyéb, ami az időbeli léttel elválaszthatatlanul össze van kapcsolva. […]

Az az isteni szikra,

amely bennetek él, agyon van nyomva mindenféle gonosz emlékkel, gyarlósággal, hitványsággal. Ez a szikra levegőre vágyik, izzani kíván. Azokban a pillanatokban, amelyekről az imént beszéltem, ez a szikra egy parányi levegőhöz jut, és akkor boldogok vagytok. Miért ne szaporítanátok ezeket a pillanatokat, és miért ne állandósítanátok ezt az állapotot, ha megvan rá a módotok?
A mód pedig megvan rá. Krisztus Urunk itthagyta az ő mennyei erőit nektek, és mindazok, akik az ő Nevét segítségül hívják, részesülnek ebben az isteni erőben. Ezek az isteni erőparányok arravalók, hogy az isteni szikrát táplálják, körülötte a teret tágítsák, hogy sugározhasson. Ez a sugárzás azután betöltheti a lelketek egész világát. […]

Feltisztult lélek

Ha ez az Istentől eredő szikra és Krisztus ereje együtt munkálkodhatnak a lelketekben, s ott hatást fejthetnek ki, akkor ennek a sugárzásnak hatása alatt a lelketek végtelen világában felhalmozott haszontalanságok lassan-lassan elmállanak, elfakulnak, erejük feloszlik. És a lelketek hasonlatosan a ködbeborult völgyhöz, amelyre a nap rásüt, lassanként feltisztul, s benne a köd mintegy fényparányokká válik. S mint ahogyan a napsütötte tájról a köd felszáll, s a táj ragyogó verőfényben úszik, úgy a ti lelketekben eltemetett isteni szikra is felerősítve a Krisztus mennyei erejével, ilyen hatást válthat ki. A ködképek, az értéktelen létesítmények feloszlanak, s rövidebb idő alatt, mintsem gondolnátok, úgyszólván minden erőfeszítés nélkül megtisztul a lelketek és megszabadul az időben való állapottól, a gyötrelmektől, a fájdalmaktól, a csalódásoktól és a bűnök sorozatától. Ha pedig a lelketeket ez a világosság átsugározza, akkor olyanokká lesztek, mint az Úr apostola mondja lelkének felmagasztosultságában: „Mi pedig mindnyájan, fedetlen arccal visszatükrözve az Úr dicsőségét, átváltozunk ugyanazon ábrázatra, dicsőségről-dicsőségre, úgymint az Úrnak Lelkétől”. […]

Imakapcsolat

Az Írás azt mondja: „Soha ne szűnjetek meg imádkozni”. De, mint ahogy a mi részünkről mindig óvunk titeket attól, hogy bármit is forma szerint, mintegy szabványosan alkalmazzatok, ezt az örök imádkozást sem úgy kell értelmezni, hogy betanult imákat, vagy szavakba öntött, vagy akár a saját szavaitokkal kifejezett imákat mormoljatok – mert ez nem ima – hanem a lelketek legyen állandóan eleven kapcsolatban Krisztussal.

Ennek közvetítője pedig a léleknek egy hatalmas ereje, az úgynevezett képzelőerő.

A képzelőerő

A képzelőerő nem más, mint a teremtőerő lefokozott formája. A tiszta szellem, aki előtt világok álltak nyitva tevékenységi térül, szellemi erejének kibocsátásával teremtett. A bukott szellem képzelőerejével teremt; mert hiszen először az ő asztrális és mentális énjében alakul ki az ő elképzelése szerint minden, amit meg akar valósítani. Az asztrális és a mentális világ hajlékony, enged a képzelőerő hatásának. […]
Ha tehát a képzelőerőtöket elvonjátok minden olyan dologtól, amire eddig pazaroltátok, az anyagi dolgoktól: vágyaktól, bosszúságoktól és minden egyéb olyan dologtól, aminek lelki, szellemi értéke nincs, akkor azok a fantomok, amelyeket eddig a képzelőerőtök fenntartott és megtöltött létlehetőséggel, összezsugorodnak, elmúlnak, megszűnnek.

Gyújtópont

Irányítsátok tehát a képzelőerőtöket, mint valami lencsén keresztül egy gyújtópontba: Krisztus ragyogó isteni Szellemére és jellemére. Ha a képzelőerőtökkel mindig és állandóan összeköttetésben álltok Istennel, vagy az ő Küldöttével: a mi Urunkkal, akkor ezen az összeköttetésen keresztül, mint valami vezetéken keresztül a ti lelketekbe beleáramlik az ő ereje. S ez az erő a ti lelketeket állandóan táplálni fogja fénnyel, erővel, békességgel, és a lelketekben az isteni szikrát körülvevő mennyei erők napról napra mértani arányban sokasodnak, és mindig kevesebb helyet hagynak a haszontalanságoknak, a hitványságoknak.
A képzelőerőtök intenzív működtetése, pedig sohasem lehetetlen. Gondolaterőitek állandóan Krisztusra vagy az Atyára lehetnek irányítva, amikor az úton jártok, amikor az otthonotokban ültök, amikor a műhelyetekben testi munkát végeztek, sőt akkor is, amikor ú. n. „szellemi” munkát végeztek.
Mert amit közönségesen szellemi munkának neveznek az emberek, az tulajdonképpen nem szellemi munka, hanem a külső emberi értelem munkája.
Ha így éltek és munkálkodtok, nemcsak azt éritek el vele, hogy amit csináltok, az meg lesz szentelve az isteni erők által, amelyek akkor rajtatok átvibrálnak, hanem – mint mondtam – a mennyei erők folyton sokasodva a lelketekben, azt átsugározzák, megtisztítják, felemelik és megszabadítják attól az állapottól, amikor még az idő forgatja a lelket és emeli fel szédítő magasságokba és veti le kétségbeejtő mélységekbe. […]

Így lassan lehull rólatok az anyag bilincse,

körülfon benneteket egy mennyei fény, amely felemel egészen és végleg abba az állapotba, ahol „idő többé nem lészen,” hanem állandó lesz az Úr szemlélése. És az Úr dicsősége visszatükröződik a ti arcotokon, tekintet nélkül arra, hogy milyen mélyről jöttetek, tekintet nélkül arra, hogy megfizettetek-e azokért a bűnökért, amelyeket vakságotokban és eltévelyedésetekben elkövetettek.

Isten ugyanis nem a bosszúállás, hanem a könyörületesség Istene, nem haragvó Úr, hanem szerető, gyöngéd Atya.”

AZ UTOLSÓ ÓRA MUNKÁSAI IV. Kötet. I. Rész: Tanítások. „Idő többé nem lészen” fejezet. Pátkai Pál médiumtól
1939. december 31.