ETIKAI SPIRITIZMUS 7.

AZ IGAZ HIT

    Az igaz hit: a valós, a meglévő, a létező dolgokban való rendíthetetlen hit. A hit ereje mindennél hatalmasabb erő. A reménység pedig, hogy amit az igaz hit feltételez, az valósággá is válik. Bár az ember nem tudhatja, mi megy végbe a láthatatlan világban, mégis megtörténnek csodák, amely szerint a hit erejével a hegyeket is el lehet mozdítani a helyükből. Tehát egyelőre még csak hiszi az ember, de később reménységével valóra válthatja, vagyis reménykedik abban, hogy eljön az az idő, amikor a hit az ismereten keresztül tudássá válik. Tudni és ismerni fogja a meglévő dolgokat.

Az egy igaz Isten létezik

    Az igaz hit nem csak feltételezi, hanem biztosra veszi, hogy az egy igaz Isten létezik. Az ilyen ember szereti az ő Atyját, Istenét mindenek felett, felebarátját pedig mint önmagát, vagyis amit nem kíván önmagának, azt embertársainak sem akarja.Addig, míg az egyik azt mondja; „az én hitem a legjobb”, természetes, hogy nem szeretheti a másikat; mert az a hit, melynek eredménye nem az emberszeretet, nem lehet a valódi hit! Az a hit, mely minden teremtményt egy Atyától származtat, és minden embert testvérnek tekint és szeret: az az igaz, tiszta hit; ezen kívül minden csak gyűlöletet fakaszt. Amely nem Istenhez, Isten létezéséhez, az ő igazság- és szeretet törvényéhez kapcsolódik, az az ember részére haszontalan.A hit Isten ajándéka, amely elvezet a valósághoz. Nem szabad engedni, hogy azt a hitet, amelyet Isten ad a földi embernek, belepje a por és elhomályosodjék, hanem a földi embernek keresnie, kutatnia kell az igazság után, hogy az a hit, amely először csak egy kicsiny világosság, amely még alig nyújt valami tájékozódást a léleknek, növekedhessék.

Kutatni kell az igazság után

Ennek a hitnek ápolására, tisztítására, nagyítására adta nekünk Isten kegyelme a szellemekkel való érintkezésnek a lehetőségét. Ennek a hitnek alátámasztására adta az utolsó időkben ezt a formát, hogy az óriási zűrzavarban, az eszmék e vad harcában el ne tévedjünk, hanem megtalálhassuk azt a keskeny utat, melyet a mi Urunk mutatott.

        Az ember azt hiszi, – mert a tévedés szelleme már egyszer legyőzte -, hogy joga van mindenhez, ami szép és jó e mulandó világban, azonban semmivel sem járul hozzá, hogy ezek érvényesülhessenek itt e világban. Igyekszik a külső forma szerint a törvényt betartani, a törvény külső formáját mutogatni a tettetésben, az álszeretetben, a hazugságban, s elfelejti, hogy Isten, aki mindenütt jelen van, az igazság törvénye által mindent megrögzít körülötte. Az élet, ami körülveszi, nem egyebet, mint az ő lelkét tükrözi vissza.

      A mai világban az emberiség nagy része hitetlen, éppen ezért, mivel nincs igaz hite, nem tud rendíthetetlenül hinni az igaz, meglévő, valós dolgokban, ezért a rosszat cselekszi. Az ember nagyon földhöz kötött, nem tud kiemelkedni a gyenge és erőtlen, hit nélkül való képzelet világából, itt akarja az életnek minden örömét elérni és magáénak tartani.

Az ember a földön próbáknak van alávetve

      Az ember a földön a megtérés lehetőségének útjára tereltetett lélek, aki próbáknak van alávetve. Ezek a próbák fájdalmasak, de nem reménytelenek, mert a megpróbáltatások után új életlehetőségek, boldog megnyugvások és reményteljes megújulások következnek. Ez a munka szép és jó azok részére, akikre az Úr bízott valamit, mégpedig mindenkire bízott, akinek lelkében visszacseng a vágy a jó, az igaz és a szép után, mert ebben az isteni visszahívó szó hallatszik. Ebben élni, ebben munkálkodni annyit jelent, mint az egész eltévedt világot helyreállítani.

     A megpróbáltatások kemény munka elé állítják azokat, akik érzik a lelkükben az igazság vonzását, és szeretnének szabadulni a háló fogságából, ami nehéz, mert az „élet” titokzatos varázsa hatalmat gyakorol felettük. Egyedül a hit világosságával sikerül rést ütni ezen a titokzatos varázslaton, mely egy-egy pillanatra betekintést enged az élet valódibb és igazabb lehetőségeibe, erőt, kitartást és bátorságot nyer a Földön élő küzdelem folytatásához, hogy az igazságot győzelemre juttassa a hazugsággal, a tagadással szemben.

     Felismerhetnénk végre, hogy bot és az iránytű nélkül nem vagyunk képesek tájékozódni, mert aki becsukja a szemét és vakon használja a botot, vakon tapossa azt az utat, melyet az iránytű mutatott, akkor eltévedünk az élet útjain. Nyílt szemekkel kell járni, a nyílt szem, az a saját énünk, az akarat! Mit használ a szeretet iránytűje, ha nem követjük éles szemmel a tű ingadozását, és nem figyeljük meg öntudatosan, hova mutat a tű hegye?

     Lélekben való felkészülés annyi, hogy mindazokat, amik szükségesek a hit fenntartásához, megerősítéséhez, mindazokat hagyjuk magunkban felgyűlni, hagyjuk felsokasodni, mert amikor eljönnek az ínséges napok, amikor a testi gyomor szerint nem is annyira éhesek, ámde a lélek, az éhes a bizonyosságokra. A lélek éhes a biztonságra, a megnyugvásra, de legfőképpen a hitnek azokra a bizonyítékaira van szüksége, hogy legyen egy helye a léleknek, ahol biztonságban érzi magát. Nem fél, nem retteg, és nem érzi szükségét annak, hogy a saját világából kiemelkedjék, és valahol máshol keressen magának menedéket, mert érezheti azt a biztonságot, hogy ott nem kell félnie, mert az Úr vele van. Ilyen erős, ilyen hatalmas biztonsági zár az a hit, ami az ember lelkében mintegy megcsalhatatlan és csalatkozhatatlan bizonyosságként él, s az ember lelke megnyugodhat, mert mindig megtalálja azokat a szükségeseket, amelyekből erőt meríthet, s lelkének táplálékot talál az ínséges időkben.

Tehát a hitre meg kell érni az emberi léleknek,

hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, mert ha ezzel a bölcsességgel nem rendelkezik, nagyon sok csalódásban lesz része, amíg eljut a tiszta igazság megismeréséig.

      Az ember bizony kicsiny pont, ezen a széles, nagy életvonalon, ami előtte áll. Először az átmeneti életben kell megtanulnia azokat a törvényeket, amelyek szerint véghez viheti mozdulatait. Amint magasabb rendűvé lesz, aszerint válik mozgékonyabbá, tevékenyebbé, sokoldalúbbá, világosabbá, tisztultabbá, nagyobb örömök befogadására késszé. Az élet: mozgás. Minden megmozdulással, mely nincs harmóniában a nagy törvénnyel, a fejlődés irányával, csak szenvedést, gyötrelmet és szomorúságot okoz, nemcsak magának, hanem a körülötte lévő életnek is.

Mindenkinek szívében ott él a törvény.

Minden ember vágyódik a szeretetre, arra, hogy vele szeretetteljesen bánjanak, mert szereti a szépet, örül az egészségnek, mindennek, ami neki kedvez.

    Aki hisz – azaz helyesen hisz abban az értelemben, az üdvözül. A hitetlen elkárhozik, újra kell kezdenie azt a szenvedésteljes és gyötrelmes utat, amely a mélységekből kiemeli, és újra a krisztusi útra, hazavezető útra állítja az emberi lelket.

    Az igaz ember hitből él és hit által igazodik meg, tehát egyik a másikkal igen szorosan összefügg. Akiknek a hitvilága megnyílt, akik a lelkükkel ebben a világban némi tájékozódást nyerhettek, azok már olyan tapasztalatokra tehettek szert, amelyek egyre jobban megerősítik őket a hitben, reménységet sugároznak a lelkükbe. Ezek előtt egyre fényesebb a jövő, mert Isten kezének vezetését és útmutatását érzik és látják az életükben.

    Amikor a lélek felébredt a valóságra, akkor látja, hogy nincs sehol semmi, ami kívülről valamit adhatna, vagy elvehetne tőle bármit. Szentélyt épít lelkében az örökkévaló Istennek, és ott minden bűneit lerakva, kívül hagyva, úgy lép be az Örökkévaló elé, és kéri, hogy öltöztesse fel az igaz hit köntösébe, mely nem más, mint szelídség, szerénység, engedelmesség és hála mindenért, amit vele az isteni kegyelem cselekedett. Csak, akik befogadták a lelkükbe Isten beszédét, Isten törvényét, azok jutnak el arra a szabadulásra, amelyet Isten ígért azoknak, akik hittel kapcsolódtak Hozzá, hiszen szenvedve is boldogan dicsérhetik az Istent, akik lelkükben megértették Őt. Hiába voltak a külső világban körülvéve a legnagyobb áldással, a legnagyobb bőséggel, ha a lelkükben nem érzik az Istennel való közvetlen kapcsolatot, akkor szegényebbek annál a koldusnál, aki hálát ad a mindennapi kenyérért és kegyelemért, amikor álomra hajtja a fejét.

 Isten igazságos és nem szegi meg a maga törvényét,

melyet ő alkotott, miként az emberi törvényhozók megszegik a maguk törvényét, melyet ők alkottak. Isten megmarad a maga törvényében, s az egész teremtésnek is meg kell abban maradnia. Ez a törvény megnyilatkozik a természet minden országában, és nyilvánvaló, hogy egyetlen fa sem nőhet meg egy éjjelen át, hanem csak lassanként, a maga természettörvényei szerint. Ekként fog megnőni az emberekben is a megismerés, meg fog szűnni a hiábavalóság és a szemfényvesztés. Ekként fog gyarapodni a hit is, a tiszta, igaz, valódi hit, és belőle fog kicsírázni a szeretet. A teremtményeknek keresztül kell mennie a haladás állomásain, a hernyóból pillangó lesz, s abból a sok gyűlöletből, melyet az emberek egymásra szórnak, ebből fog kinőni a szeretet, és az összes alakoskodás undorából fog támadni a tiszta hit.

       Hányszor fakad a keserűségből örömteljes hála imádság, az igaz Isten gondviselő szeretetéért, amiért ezeket a nagy szenvedéseket és küzdelmeket átélni engedte nekik, amelyek a földön semmi eredményt sem mutathattak fel! Ez a keserűség a hit hiánya, mert a földi ember igen szűk hatáskört tulajdonít a mennyei Istennek, azt hiszi, hogy amit nem lát, ahová ő nem tud elérni, ott már az isteni hatóerő is megszűnik. Nem tud hinni az örök jóságban, amely az életet hordozza, nem hisz az Igazság megmásíthatatlan erejében, mert elszédíti a mulandóság káprázata. Semmit se tarthatunk meg magunknak és magunkból, mert hiszen nem vagyunk már a magunkéi, hanem az Istené. Minden Istené, így a gyülekezetetek, az együvé tartozások is, és e felett nem rendelkezhetünk, hanem felettünk rendelkezik az isteni Gondviselés. Bízzuk magunkat a Gondviselésre, és higgyük el, hogy „Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”, az Ő kezében mindenek lehetségesek, de nekünk a lelkünket ki kell tárnunk előtte. Oda kell ajándékoznunk magunkat Őneki, hogy Ő legyen a mi életünkben minden, Ő legyen a cél, Ő irányítson, Ő szentelje meg és egyengesse lépéseinket.

 Az élet célja: Isten!

Istent keressük. Istent akarjuk megtalálni, és vele akarunk eggyé lenni; vele akarunk maradni az örökkévalóságban.

Minden léleknek megadja az Úr – ha kéri, és nagy szorgalommal könyörög érte – azokat a módokat, amelyekkel a lelkét megerősítheti, és a hitét megnövelheti. Aki hisz és a lelkével az Úrhoz kapcsolódik, azok mellett elfolyhat a szellemvilágnak minden tévelygése, minden akarása, minden öntudatlan és öntudatos csábítása, mert biztonságban él.

     Azok, akik szellemileg erősek, és a látható dolgok mögött a láthatatlan értékeket keresik, azoknak ezek nem kellenek, mert ők már gazdagabbak annál, hogy értéktelen dolgokért törjék magukat.

Aki Istenhez tartozik az a bizonyosságban él!

Aki Istenhez tartozik, nemcsak szóban, hanem igaz hittel neki szolgál, neki engedelmeskedik, az a bizonyosságban él! Az akár fenn tölti be szerepét a mulandó életben, akár lenn szolgálja az ő Urát igazságban és engedelmességben, az mindenképpen fénylő pont a sötét bűnök forgatagában.

      Azért bármilyen elveszettnek vagy kevés értékűnek látszék is egy emberi élet, ha Istenben él, akkor nagy és értékes életet él, mert aki kicsiben elvégzi a munkát híven és becsületesen, az nagyra lesz hivatva. Hinni, bízni és várni tudni, a Földet előrevivő lelkek erőtartálya, és ezek mutatják meg azokat az értékeket, amiket az életben, mint pozitív eredményeket, a magunknak mondhatunk.

A jó és igaz győzelme az a hatalom, ami fennmarad és nem veszi el senki. A gonosz hatalma árnyék csak, ami megszűnik a fény rávetítődésével.

Az Isten iránti szeretet nem nyilvánulhat meg másban, mint az Ő akaratának örömmel való teljesítésében. Mindez pedig nem kiáltva és nem síppal, dobbal a világban való szétkürtöléssel történik, hanem a lélek belső szentélyében megy véghez. Aki igazán hisz, az nemcsak elhiszi azt, amit kijelentetett, hanem a lelkében törvénynek ismeri el azt az igazságot, amit Isten, mint Önmagáról való bizonyságot állított az ember elé.

       Ez az, ami felemeli az emberi lelkeket, és kibontakozáshoz segíti őket, mert ha valaki nem akar igazzá lenni, és nem akarja, vagy nem tudja elhagyni a bűneit, tévelygő szokásait, az életnek emberi, testies vonatkozásait, és nem tud más emberré lenni a Krisztussal való találkozás után, annak nincs hite. Mert akiben igaz és élő a hit, azt ez a hit szükségképpen serkenti mindennap, hogy elhagyja a régi tévelygő állomásokat, és minden felkelő nappal, amit neki az Isten ad, igyekszik jobbá, igazabbá, tökéletesebbé lenni vágyaiban, gondolkozásában, érzésében és cselekedeteiben is. Nem maguk a cselekedetek emelik fel, nem azok teszik értékesebbé az életét, hanem értékesebbé teszi az a hit, amely mindig tökéletesebb és maradandóbb értékű cselekedetekre teszi őt képessé Isten Lelkével áthatottan.

A hit mindig az igazságot keresi,

sejti, várja, mert csalódni nem akar. Az ilyen, csalódásoktól mentes hitet hordoz lelkében, az nagyon bölcsen rendezte be belső lelkivilágát, mert az keveset hisz, de azt nagyon erősen alátámasztja. Az Istenben való hit magával hozza annak kiépítését és az isteni Kijelentések kutatását, ennélfogva az élet megjavítását és a cselekedetekben való megpecsételést. Azért ezt élő hitnek nevezik. Van egy erőssége a léleknek: a hit az igazság erejében. Ez egészen komoly és rendíthetetlen. A pozitív erők, melyeket az igazság, mint bizonyosság magából kisugároz, mint hatalmas mágnes magukhoz vonzzák azokat az erőket, amiket az igazságot kereső emberlélek magából kivetít, mert érzi, hogy vannak nála nagyobb bizonyosságok, melyeket nem az ő akarata és cselekvése hozott létre, tudja, hogy van egy mindenek feletti Hatalom.

A Hit diadalt arat

     A hit nem egy tétova bizonytalan valami, hanem bizonyosság, mely erőket bocsát ki, erőket mozgat meg, a gyengébb ellenállásokat felemészti, az erősebbekkel harcra kél és legyőzi. A hit erőssége és rugalmassága legyőzi a hamisság erejét és diadalt arat a hazugság alkotta igazságokon.

     Egyenlő szeretettel kell körülvennünk egymást, és ez az egyenlő szeretet fogja bebizonyítani, hogy Isten gyermekei vagyunk! Ha ilyen módon gondolkoztak és következtettek volna az emberek, akkor nem volnának felekezetek, melyek gyűlölettel marcangolják egymást, akkor nem volna annyi templom, amelyekben annyi különféle, ellentétes módon imádják az Egyetlent. Akkor csakis egy templom létezne: az egységes szeretet. Egyenlő szeretet az összes teremtmény iránt, és a mindenekfölött álló magasztos szeretet ezeknek a teremtményeknek a Teremtőjük iránt!

    Az Isten napja életet sugárzó erejével áthatja, mind az egyiket, mind a másikat, mind az igazakat, mind a hamis úton járókat, de aki végigjárja igaz hittel és átadott lélekkel ezeket a megpróbáltatásokkal kirakott utakat, és végig megáll az Úr ígéretében bízva, az megtartatik, és feljebb emelkedik. Aki pedig a maga igazságához ragaszkodik, az lejjebb száll, mert nem tudott az isteni igazság segítő és fenntartó erejében hinni, bízni és várni, amíg az kiteljesedik.

    A hűségért, a bizakodásért a jóban és igazban való kitartásért titokzatos nagy feloldozás, nagy isteni kárpótlás, királyi jutalmazás várja azokat, akik igazak maradtak mindvégig, mert azokat az Élet Koronája várja. Hinni, bízni és reménykedni az isteni nagy segítség hatalmában, és látni az Igazság győzedelmes diadalát.

Szemlézve a következő könyvekből: Zita közlései, Ha a só megízetlenül, Úton hazafelé I., Az út végén I., Hit remény szeretet, A maradékhoz III., Manna a hit táplálásához, Íme előre megmondtam néktek I., III., Evangéliumi spiritizmus I.

Az Etikai Spiritizmus írásait és képeit Lillától kapjuk. Ő írja és szerkeszti ezt a rovatot