Pataky Árpád
Dr. Pataky Árpád ügyvéd, a háború utáni időszakban az egylet szétválásakor Papp Esztert képviselte. Azután eltávolodott a régi egyleti tagoktól, mert a jogász Pataky Árpád a szellemtani munkának immár kedvező 90-es években bekapcsolódott egy új spiritiszta gyülekezőhely munkájába. Tisztázta az immár száz éves Egyesület jogi helyzetét (hivatalosan nem is lett megszüntetve) és így 1994-ben a Fővárosi Bíróságon jogfolytonosan bejegyzésre került a Szellemi Búvárok Egyesülete. A régi-új egyesülethez sokan csatlakoztak.
Pataky 1980-ban Solymosi Lajos médium körébe került, ahol 1991-től átvette a körvezetői szerepet. Ekkor bővült egy új médiummal a kör Németh Jánosné, Bubla Erzsike személyében. Pataky Árpád 2006-tól “Régi-Új Égi Világosság” címen utalva az 1944-ben elhallgattatott nagy múltú folyóiratra, saját, egyszemélyes folyóiratot indított, az évfolyamokat pedig könyv alakban is publikálta. Így írja le fordulatos történetét.
1929-ben ciszterci gimnazistaként kerültem az özvegyen magára maradt anyai nagynéném egri házába. Egy év leforgása alatt ugyanis elvesztette férjét és egyetlen fiát. Elképzelhető, milyen lelki megrázkódtatást jelentett ez számára! Ő azonban talpon maradt, mert bizonyosságot nyert a spiritiszta eszme által a síron túli életről. Ezt nem csak hitte tehát, hanem tudta, hogy szerettei élnek, mellette vannak, segítik őt. És valóban, az özvegyi jogon folytatott ipar a még oly nehéz gazdasági években is biztosította megélhetését, ingatlana pedig az egri spiritiszták összejöveteli helyéül szolgált. Most is látom lelki szemeimmel az arcán elömlő nyugalmat, amint ott ül az üzletajtó és a kirakat közti fotelban, kezében égszínkék füzet, a magyarországi spiritiszta Egylet szócsöve, az „ÉGI VILÁGOSSÁG”. Ez volt napi olvasmánya. Ebből juttatott nekem is alapismereteket úgy, hogy sose kerültem ellentétbe ministránskori szokásaimmal. Ez a látásmód aztán a harmincas évek derekára már oly mértékben vonzotta érdeklődésemet, hogy a léttitkok megoldását az akkoriban sűrűn megjelenő egyleti kiadványokból szívhattam magamba. Ennek a vonzalomnak lett a következménye az is, hogy amikor 1947 tavaszán jogi pályám a fővárosba hozott, nyomban felvettem a kapcsolatot az Egylet vezető tagjaival. Az 1949-es betiltás után pedig ez a kapcsolat tovább erősödött annak reményében, hogy az Egylet irodalmában felhalmozott szellemi értékek egyszer majd valamilyen formában mégiscsak közkinccsé válhatnak.